Összes oldalmegjelenítés

2011. január 13., csütörtök

Villasor 2-3.: Sparber-Nádaskay-Varga villa /IV. Vécsey u. 120./

Rákospalota, Villasor 2-3, most Budapest, IV. Vécsey utca 120.

Volt egyszer egy város... Az Újpest jelentős épületeiről írt kötetben a következőket olvashatjuk:
"Itt a Villasoron... épült 1862-ben, későklasszicista stílusban ez a ház, amelyet egyik tulajdonosáról elnevezve ma Sparber-villaként ismerünk. A középrizalitos, jón oszlopfős, timpanonos épület.. szerepel Magyarorország műemlékjegyzékében" /I.m: Iványi-Iványiné-Bazsó: Volt egyszer egy város... Kossuth Kiadó, Budapest, 2009./

A Sparber családról nagyon keveset tudunk: A Fővárosi Levéltárból származik ez az információ:


A cég 1912-ben a Deutsch Ignác és Fia magánbank érdekkörében alakul, 200000 korona alaptőkével, a Sparber Testvérek cég gyárának átvételére. Főrészvényesei a bankcég mögött álló Hatvany-család és a Sparber-család voltak. A Budapesten bejegyzett cég (V. Nádor u. 3.) rákospalota...


Az újpesti Vécsey utca legszebb épületét szinte minden helybéli lakos ismeri, hiszen a kerületi önkormányzat tulajdonában lévő épületben hosszú évekig óvoda működött. A villáról az újpestiek között az a szóbeszéd terjedt el, hogy a városalapító  Károlyi gróf építtette. Vélhetően 1952-ben államosították az ingatlant.

 A romantikus stílusú épület hajdan volt lakóiról  2009-ben a Budapesti Állatorvos-történeti Gyűjtemény kiállítása emlékezett meg. Az Orbán Éva könyvtáros és munkatársai közreműködésével létrejött bemutató Zongora és patkolástan /Művészet és tudomány a Nádaskay és Varga családokban a 19-20. században címmel 2010. nyaráig volt látható a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának aulájában. A gyűjtemény vezetőjének és a közreműködők engedélyével kisebb változtatásokkal és megjegyzésekkel másolom ide az ez alkalomra készült kiadványból a Nádaskay-Varga családok és a romantikus stílusa villa történetét:

A kiállítás két látszólag össze nem illő címe, a Zongora és a patkolástan két szorosan összefonódó család tagjait mutatta be.Olyan családokét, akiknek tagjai kitartó munkájukkal, széleskörű műveltségükkel a tudomány és a művészet világában egyaránt maradandót alkottak. A családokat egy kiváló, a világra nyitott, érdeklődő asszony, hét gyermek édesanyja, Tély Franciska köti össze, akinek első házasságából született a magyar állatorvosi anatómia egyik híres alakja, a zenei és képzőművészeti tehetséggel is megáldott Nádaskay Béla volt. A korán félárvává vált Nádaskay gyerekek nevelőapja Varga Ferenc orvos, állatorvos lett, aki csak 13 évvel volt idősebb nevelt fiánál, Nádaskay Bélánál, s akivel együtt  dolgozva virágoztatta fel az állatorvosi szakmát. Tély Franciska és Varga Ferenc házasságából született Varga Vilma zongoraművész és zenetanár, aki Liszt Ferenc egyik magyarországi tanítványa volt.



A Varga-villa Rákospalotán, a Villasor 2-3. szám alatt. 1904 előtti felvétel. Képes levelezőlap Kassai Árpád gyűjteményéből. A romantikus villaépület a kép jobb oldalán látható.


A villa főbejáratának képe. A ház ma Újpesten, a Vécsey Kálmán utcában látható.  A házban jelenleg magánóvoda működik.




A Nádaskay és a Varga család története

A zempléni Nádaskay család 1756-ban Mária Teréziától kapott nemességet. A mezőségi Varga család jobbágysorból küzdötte fel magát kisbirtokossá. E két családot  házassága révén Tély Franciska köti össze.
Franaciska édesapja Vinterstein /Winterstein/  Alajos 1789-ben született miskolci sebésztanár volt, aki 1803-ban született feleségével Bossán Joannával és gyermekeikkel együtt 1840. szeptember 12-én római katolikus hitre tért át, és felvették a Tély /Téli/  nevet. Az édesanya keresztneve ezt követően Anna Albertina lett, gyerekeik pedig  az akkor 16 éves Franciska Mária, a 14 éves Rosália Gisela, a 9 éves Natalia Leocardia a 7 éves József Miklós István és a négy éves Emilia Ivana voltak.
Az 1823-ban Mádon született Tély Franciska első férje Nádaskay Lajos hírlapíró volt /Külsőböcs, Zemplén vármegye, 1816-Pest, 1860/, aki 1843 és 1848 között a Honderű lap segédszerkesztője, 1849-től a Budapesti Hírlap segéd, majd 1856-tól felelős szerkesztője volt.
A Nádaskay család a Ferenciek tere 8. szám alatt élt. Vélhetően Nádaskay Lajos vásárolt az 1850-es évek elején 6240 négyszögöles telket Rákospalotán, a vasútvonal közelében. A telket 1859-ben el kellett adnia s a vételárból adósságot is törlesztenie kellett. Nádaskay Lajos 1860-ban elhalálozott, felesége öt árvával maradt egyedül  /hatodik gyermekük ekkor már nem élt./
Legidősebb életben maradt fiúk Nádaskay Béla /Pest, 1848- ? 1933/ kiemelkedő képességekkel rendelkezett: már 19 éves korában állatorvosi oklevelet, 23 évesen pedig orvosi diplomát szerzett, miközben a zene és a képzőművészet terén is kitűnt tehetségével.
Az özvegy Tély Franciska  1860/61-ben szülésznői tanfolyamot végzett, vélhetően a családfenntartás kényszere miatt. Később megismerkedett második férjével, Varga Ferenccel /Mezőkomárom, 1835-Tárnok, 1908/. Varga állatorvosi és orvosi végzettséget szerzett, 1865-től az állatorvosi tanintézet segédtanár, majd tanára volt, s akkor más nevelt fiát, Nádaskay Bélát is tanította. Később közösen alapították az első magyar állatorvosi szakfolyóiratot a Veterinairust.
Tély Franciska késői gyermeke Varga Vilma  /1865-1950/ zongoraművész féltestvérei révén szorosan kötődött a Nádaskay családhoz. Mivel gyermektelen volt, ő gondoskodott  féltestvére, Nádaskay Blanka három gyermekéről anyjuk megbetegedése után. Vilma nevelte unokahúga, Nádaskay  Margit két gyermekét
is.



Dr. Varga Ferenc állatorvos és sebész és neje Tély Franciska szülésznő, mögöttük leányuk Varga Vilmos zongoraművész, mellette férje Kaldrovics Géza

Nádaskay Lajos hírlapíró élete


Nádaskay Lajosról az alábbiakat olvashatjuk Szinnyei József: A magyar írók élete és munkái című kötetben /Szinyei József: A magyar írók élete és munkái /elektronikus dokumentum/, Budapest Arcanum Adatbázis KFT, 2000.:

Nádaskai Nádaskay  Lajos "hírlapíró és szerkesztő, szül. 1816. okt. 30. Külső-Böcsön (Zemplén m.), hol atyja Nádaskay András jegyző volt, ki korán elhalt, ezért nagybátyja, Nádaskay Lajos nevelte; tanulmányait a sárospataki református collegiumban végezte. 1836-ban Pestre jött és az orvosi tudományokat végig hallgatta. Az irodalmi pályára 1843-ban lépett, midőn Petrichevics Horváth Lázár a Honderű szépirodalmi és divatlapot megindította. Nádaskay tevékenyen részt vett e lapnál, eleinte mint segédszerkesztő s 1844. július1-től 1845. julius végéig mint nyilvános és megnevezett szerkesztő.... Nádaskay irodalmi munkásságát egészen e lapnak szentelte, annak 1848. első felében történt megszűnéséig; uy és ruy jegyek és saját nevel alatt is mindvégig vezette a színbírálati rovatot és szépirodalmi műveket ismertette. 1848. április 6-tól Zerffi Gusztávval a Reform czímú politika lapot szerkesztette > (mivel Zerffi megszökött, a lapot utóbb egyedül folytatta augusztus 6-ig). ..A fiatal írókat pártfogásába vette s buzdította, így Petőfit, Jókait, Falkot... 1849 végétől fogva, minőn a Magyar Hírlap (később Budapesti Hírlapra változott) politikai hírlap megindult, e lap segédszerkesztője s egyik vezérczikkírója; 1856-ban egyane lapnál Szilágyi Ferencznek szerkesztőtársa volt> 1857-ben a  szerkesztést egészen ő vette át. Meghalt 1860. szeptember 15-én Pesten."
Sokirányú tehetségét, elsimertségét bizonyítja többek között, hogy 1844-ben a titkára volt annak a bizottságnak, amely a Kölcsey Hymnus-ának megzenístítésére kiírt pályázatot elbírálta.
Nádaskay Lajos neve a zenei világban is elismert volt: az Operaház számon tartja Rigoletto és Trubadúr fordítását, s ott szcenikusként is működött.
Megítélését később kedvezőtlenül befolyásolta, hogy a Honderű szerkesztőjeként Petőfi irodalmi karrierjét kezdetben egyengette ugyan, a verseit szerkesztette és Jókaival együtt kapcsolatain keresztül segítette a kezdő irodalmárokat, ám maradi irodalomszemlélete később szembeállította Petőfivel és több művét, közöttük a Helység kalapácsát gúnyos bírálat tárgyával tette.






Tély Franciska élete





Tély Franciska /1823-1904/,szülésznő.Nádaskay Lajos hírlapíró, majd dr. Varga Ferenc felesége, dr. Nádaskya Béla anatómus professzor édesanyja, Petőfi Sándor és Liszt Ferenc ismerőse

Tély /Téli/ Franciska 1823 március 12-én született Mádon. Apja Vinterstern /Winterstern/ Alajos Márton sebész 1798-ban születtt Nyitra megyében. A pesti egyetemen 1821-ben sebészmesteri vizsgát tett, majd Miskolcon helyezkedett el, ahol 1844-ig  mint sebésztanár működött. Az izraelita  Vinterstern családot 1840.s szeptember 12-én  az esztergomi hercegprímás Kopácsy József keresztelte meg. Ekkor vették fel a Tély /Téli/ nevet.A családban erős volt az asszimilációs vágy, a szinte magától értetődő magyar hazafias érzület, a reformkori elkötelezettség.



Dr. /Vinternstern/ Tély Alajos Márton /1798-?/ sebésztanár, Tély Franciska  édesapja, dr. Varga Ferenc apósa. Pannotípia

Tély Franciska a kor kulturális életének középpontjában élve megismerhette a politikai és művészeti élet kiemelkedő egyéniségeit. Minden bizonnyal még Nádaskay Lajos mellett tapasztalatokat szerzett a szalonéletben. A zenei élethez fűződő kapcsolatait nem csak az Opera számára is dolgozó férje révén építhette ki, hanem húga révén is. Téli Róza ugyanis a Nemzeti Színház, majd más színházak szoprán énekesnője volt, mada 1854-ben a bécsi Operaházhoz nem szerződött. Férje Wilhelm Jahn /Jahn Vilmos/ karmester hosszú ideig volt az opera igazgatója.
Franciska 1846 májusában ment hozzá Nádaskay Lajos hírlapíróhoz, akitől hat gyermeke született. 1860-ba megözvegyült. Ekkor férjét elveszítvén nehéz anyagi helyzetbe került, hiszen öt gyermekről kellett gondoskodnia.Ekkor folytatott szülésznői tanulmányokat. Ez idő tájt írt leelt Szemere Bertalanhoz:

"Tisztelt miniszter Úr!
Czimezésemen kérem ne ütődjön meg, mer épen azon joggal méltányosabban viselheti e czimet, mint Kosut a Kormányzó czimét. Én lelkemből elsimerem Önt annak, és mély tiszteletemet, hálámat irányában mint kedves neje iránt, csak a sir zárhatja ki lelkemből.
Miután becses levelét vevém azonnal tartalmával M. Calléhoz sieték, ki is legmélyebb hódolatát jelenteti általam, el fogada a legszivesebb modorral mit csak remélheték, és tanitványainak számát vélem többesíté: Mától fogván naponta két órákat reggel tizenkét óráig az egyetembe működni fogok, ez eszmény kép lebeg előttem, hogy tudományommal oly szerencsés lehetnék több ily férfiakat segíthetnék a világra jönni  mint Ön!
Nem franczia hizelgés - lelkem tiszta érzelmi mi egy őszinte magyar keblű nőnek szívéből csorgadoztatik. Szabadjo kérnem alázatos kézcsókomat kedves nejének jelenteni mig szerencsés lehetek személyesen, irántami szivességéért azt tehetni.
Legmélyebb tisztelettel maradok alázatos tisztelőnéja
                                Nádaskay Lajosné"

A családi emlékezet szerint Tély Franciska a kiegyezéskor Pesten elismert és az arisztokrata és a polgári körök által felkapott szülésznő lehetett.
Rövidesen Varga Ferenc oldalán találjuk , aki közös gyermekük születése évében lett az állatorvosi tanintézet segédtanára és aki féltőn egyengette nevelt gyermekei sorsát is. Kiköltöztek a rákospalotai Villasorba, ahol később nevelt fia is házat vásárolt és élt. Szalonjuk pezsgő tudományos és kulturális élet színhely volt. Tély Franciska, aki egyaránt ismerte Petőfi Sándort és Liszt Ferencet, társadalmi kapcsolati révén segíthette férje karrierjének kibontakozását. Mindkettejüket jellemezte a deáki korban gyakori célkitűzés, hogy a haza hasznát és felemelkedését szolgálják.
Tély Franciska 1904. október 14-én hunyt el. A tárnoki öreg-temetőben nyugszik férjével, Varga Ferenccel közös sírban.


Tély Franciska szülésznő fiával dr. Nádaskay Bélával, a M. kir. Állatorvosi Akadémia anatómus professzorával, unokájával Brodszky Ferencné Nádaskay Valériával és dédunokájával



Dr. Varga Ferenc élete és munkássága

Varga Ferenc 1835. október 15-én született Mezőkomáromban Varga Mihály földműves és Ürge /Ürghe/  Rozália gyermekeként.  Az ifjú Entz Ferenc barátjaként ismerte meg dr. Entz Ference orvost, aki később az 1848-as forradalom  honvéd főorvosa, majd a hazai kertészképzés megalapítója lett.Varga Ferencz barátja apja példáját követve határozta el, hogy orvos lesz, méghozzá a irgalmasok rendjében.. E rend tagja a betegápolás mellett orvostudományi kutatásokkal is foglalkoztak.
Döntésében a család szerény anyagi helyzete mellett az is közrejátszhatott, hogy anyai nagybátyja Ürghe István /később Ferencfi Imre/ neves gyógyszerész, az irgalmas rend magyarországi tartományfőnöke lett, így támogatni tudta unokaöccsét. /A nagybácsi idős korát Varga Ferenc rákospalotai házában töltötte és ott is halt meg./
A próbaév /noviciátus/ letöltése után Varga mégis úgy döntött, hogy inkább világi orvos lesz, de a rend szabályzata szerint még egy évet szolgálni kellett s csak ezt követően iratkozhatott be a tudományegyetem orvosi karára. Mikor ott néhány hónapig szünetelt az oktatás, Varga Zlamál Vilmos állatgyógyászati előadásait hallgatta s hamarosan megszerezte az állatorvosi képesítést. Hogy orvosi tanulmányait folytatni tudja, 1862. október 1-jétől tanársegédi állást vállat Zlamál mellett. Döntésében az is közrejátszhatott, hogy ekkoriban ismerkedett meg Tély Franciskával, s nemsokára összeházasodtak, így Vargának gondoskodnia kellett öt fogadott gyermekéről is. 1865-ben született meg közös gyermekük Varga Vilma.

Varga Ferenc néhány évi segédtanárkodás után megjelentette Eisenmáyer Sándorral együtt az első magyar nelyvű patkolástan könyvet /Patkolástan, 1866./ Zlamál felkérte a természetrajz, a faj- és életrendtan előadására is. Ennek eredményeképpen született meg A hasznos házi emlősállatok természetrajza könyve 1872-ben, amely az első magyar nyelvű állatorvosi dietetikát is tartalmazza.
Az orvosdoktori oklevelet 1867-ben szerezte meg, barátjával Entz Gézával és Thanhoffer Lajossal együtt. Balassa János professzor hatására Thanhofferrel együtt úgy döntöttek, hogy sebészorvosok lesznek.Marhavész fenyegetése miatt azonban Varga Ferencet állatorvosként a vöröstornyi Veszteglő Intézethez vezénelték, de mivel elszántan törekedett sebészi pályára, néhány hónap múlva visszatért Pestre. Balassa 1868-ban meghalt, Varga pedig Zlamál kérésének eleget téve elfogadta az állatgyógyintézetben felkínált sebésztanári állást. Zlamál Vilmos törekvésére az állatorvosi intézetben 1865-től kezdve elvált a külső és belső betegségek oktatása és megindult "a különös sebészi műtét-, köt- és eszköztan" tárgy oktatása, amire Varga Ferenc kapott megbízást. Hogy ezt világszínvonalon tudja művelni, külflödi tanulmányúra küldték: Bécs, Salzburg, München, Zürich, Hohenheim, Hannover, Berlin, Drezda és Prága állatorvosi intézményeit látogatta meg, majd 1870-ben átvette rendes tanári kinevezését.


Dr. Varga Ferenc /1835-1908/ állatorvos és sebész, a M. kir. Állatorvosi Tanintézet tanára, a M. kir. Állatorvosi Akadémia igazgatója

Az állatorvosi tanintézet akkori épülete, az országúti Kunewalder-féle ház azonban távolról sem biztosított ideális körülményeket a munkához: az állatgyógyintézeten kívül itt volt Balassa sebészeti és Semmelweis Ignác szülészeti klinikája, Jendrássik élettani és Margó Tivadar zoológiai intézet és maga az igazgató, Zlamál Vilmos is itt lakott a családjával. A szűkös körülmények között  Vargát még a gyógyszertan tanításával és a Rottenbiller utcai építkezések felügyeletével is megbízták.
Idő közben, 1874-ben vásárolta meg azt az impozáns villát Rákospalotán, mely korábban az S. család/szócikk szerkesztés alatt !!!/ tulajdonában állt.

Varga Ferenc otthona: szalonélet a 19. század végén

Szilvási Miklós és Kassai Árpád kutatásai alapján tudjuk, hogy Varga Ferenc és Tély Franciska 1874. május 13-án vásárolta a rákospalotai villát és telket, amely 1896. április 4-éig volt tulajdonukban. Nincsenek adatok arra nézve, hogy a villát Varga Ferenc építette volna, de az állatszobrok azt sugallják, hogy szerepe volt az épület végső kialakításában.
A Varga-villa hasonlít a németországi ún. tudósvillákhoz. Jellemző a nagy hall (szalon vagy társalgó) és a könyvtárszoba.
Buza Péter Palotai tegnapok című könyvében idéz közgyűlési jegyzőkönyvekből. Vargáról itt úgy emlékeznek meg, mint aki a villájában tartott rendezvényekkel nagymértékben fellendítette a kerület közéletét. A villasoron számos alkalommal találkoztak a korabeli tudományos és művészeti élet jeles képviselői. A tágas villa szerepet játszhatott az állatorvoslás akkoriban  kibontakozó megújulásában és az állatorvosi közélet szervezésében. Vélhetően a Veterinarius első szerkesztősége is itt lehetett.

A Varga villa a pesti szellemi élet egyik bázisa, hangversenyek, összejövetelek színhelye volt, ahol vezető értelmiségiek találkoztak. A szalonélet egyik érdekes pillanata volt Liszt Ferenc 1885. évi látogatása az épületben.
Liszt Ferenc zeneszerző egyszerre volt világpolgár és magyar hazafi, aki egyaránt bejáratos volt a párizsi, bécsi és budapesti szalonokba, itthon például Hollósy Kornélia operaprimadonna és Pulszky Ferenc /a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója/ szalonjába.  Liszt egyike volt a kor "szalonkirályainak", aki zongorajátékával is szórakoztatta a szalonok közösségét..
A Varga család rákospalotai otthonába tett látogatásai ünnepszámba mentek. Liszt számára is fontosak lehettek ezek a vizitek, hiszen mind Varga Ferenchez, mind Téli Rózához jó kapcsolatok fűzték és Varga Vilma muzikalitását is elismerte.
A következő beszámoló jelent meg a Budapesti Hírlap 1885. március 10-ei számában:
"Liszt Ferenc vasárnap Rákospalotára rándult ki dr. Varga Ferenc tanárhoz, kinek lánya, Varga Vilma kisasszony a maestro legkedveltebb tanítványai közé tartozik. Liszt magával vitte ez időszerinti rendes kíséretét: Schmalhausen Lina és Fritz kissszonyokat, valamint Stradal Ágostot is. Ebéd és siesta után a jelenvoltak nagy meglepetésére a maestro zongorához ült s egy egész negyedóráit játszott. Oly kitüntetés, ami bizonyára kevés családdal esett meg. Liszt és kísérete a bécsi postavonattal tért vissza Budapestre, feledhetetlen emléket hagyva maga után a Varga családnál."
Thomán István  a Muzsika 1929-ben megjelent Liszt Ferenc emlékszámában így írt: "Liszt Ferenc  baráti viszonyban volt a Rákospalotán lakó nagy műveltségű Varga-családdal s oda néhány külföldi tanítványával együtt engem is több ízben elvitt magával. Egyik este négykezes játékot kezdeményezett: saját kezűleg felsírta egy-egy papírlpra a jelenvolt tanítványok nevét és a ház leánya, ugyancsak tanítványa, kalapból kihúzta az egyik papírlapot. A szerencse nekem kedvezett s boldogan ülhettem le Liszttel a zongorához. Azt a papírlapot, amelyre akkor nevemet felírta, ma is ereklyeként őrzöm."


                                             Liszt Ferenc                         Varga Vilma

Liszt Ferenc /1811-1886/ zeneköltőt életének utolsó éveiben őszzinte barátság fűzte a Varga családhoz. Varga Vilmát két évre tanítványául fogadta. Több alkalommal vendégeskedett rákospalotai házukban.
Fotó: a Les preludes Liszt Ferenc emlék-és téma gyűjteményből

Dr. Varga Ferenc munkahelye, az állatorvosi  tanintézet számára 1881-ben készültek el a Steindl Imre által tervezett és ma is használt pavilonok. Az új klinika műszerezettsége kiváló volt. Varga professzor indította meg a gyakorlati oktatást, először a gödöllői kincstári birtokon, majd állatokon is, hogy gyakorolhassák az állatkínzással nem járó sebészi műtéteket. Ám a műtétek nem elégítették ki Varga Ferenc ambícióit, ekkor indította Nádaskay Bélával közösen az első magyar állatorvosi szaklapot /Veterinarius, 1878/ és vállalt alelnöki funkciót 1880-ban a magyarországi állatorvosi egyletben.
Zlamál Vilmos nyugalomba vonulása után Varga tanszékét Plósz Bélának átadva, elvállalta az állatorvosi tanintézet igazgatását. Kinevezését 1888. május 9-én kapta meg. Igazgatása nyomán az intézet 1890-ben Akadémiai rangra emelkedett.Ebben az időszakban vívták ki a magántanárrá képesítés jogát, hozták létre az országban az első bakteriológiai intézetet,kapott önálló tanszéket a gyógyszertan és sikerült számos kiváló orvost megnyerni a z Akadémia számára. Varga erejét lekötötte a klinikai munka és a szervezés. Számos felterjesztésének is köszönhető, hogy kiemelkedő szerepe volt az állatorvosképzésben és a hazai állategészségügy színvonalának emelésében is. 1888-ban jelent meg hazánkban az első, mindenre kiterjedő állategészségügyi törvény, s Varga professzornak ez volt  legfőbb ambíciója. A sok munkába belefáradva saját kérésére vonult nyugalomba 1897. március 17-én. Értékes könyvtárát a Magyar királyi Állatorvosi Akadémiának ajándékozta. Részt vett még nevelt fia és barátja, Nádaskay Béla köszöntésén is, annak 25 éves tanári jubileumán, 1897. december 18-án.
Nyugdíjas éveit Tárnokon töltötte feleségével együtt.


Dr. Varga Ferenc állatorovos és sebész, a Magyar kir. Állatorvosi Akadémia igazgatója és neje Tély Franciska valamint lányuk, Varga Vilma zongoraművész, zenepedagógus  sírja a tárnoki Öregtemetőben.
Fotó: Pászti Ágnes
Fájl:Liszt & Varga plaque Budapest04.jpg

Varga Ferenc állatorvos, az állatorvosi sebészet első professzorának emléktáblája egykori lakhelyének (Sparber-villa) falán, ahol vendégül látta – egy alkalommal, 1885. március 9-én, koncertet is adó – barátját, Liszt Ferencet. A tábla Nagy Károly és Nagy Edit szobrászművészek alkotása, avatására 2007. szeptember 2-án került sor. (Budapest, IV. ker. Vécsey Károly utca 120.)
Forrás: www.wikipedia.hu

Nádaskay Béla pályája

Tély Franciska édes- és Varga Ferenc nevelt fia, Nádaskay Béla 1848. április 30-án született. Középiskolai tanulmányait a pesti kegyes-rendieknél (piaristák), egyetemi tanulmányait és ezzel egyidejűleg az állatorvosi tanfolyamot Pesten végezte. 1867. júliusában, 19 éves korában kitűő jelzésű  állatorvosi oklevelet kapott, majd 1871-ben, 23 éves korában orvosdoktorrá avatták. Mint okleveles állatorvos már 1867-ben Nagykőrösön kórbonctani szempontból is behatóan tanulmányozta a marhavészt. 1870. júliusában a Pesti Magyar királyi Állatgyógyintézethez "bonc- és éptani" tanársegéddé, 1872-ben anatómussá nevezték ki. Eleinte a bonctani proszektúrán kívül más tantárgyak eladásával is megbízták.Így több éven át növénytani, fizikai, ásványtani és szülészeti előadásokat is tartott, Két féléven át törvényszéki állatorvostant is tanított és ő vezette a hallgatók gyakorlati oktatását. Csak fokozatosan adhatta át a tantárgyakat más tanároknak, hogy minden erejét kizárólag fő tantárgyának, a bonctannak szentelhesse.
1869-ben nagyobb külföldi utat tett, a bécsi, müncheni, stuttgarti, zürichi, berlini és drezdai állatorvosi intézetekben - talán részben Varga Ferenccel közösen. 1875-ben a keszthelyi Magyar királyi Felsőbb Gazdászati Tanintézethez nevezték ki rendes tanárnak, de már agy szemeszter után előbbi állásába helyezték vissza. 1875-ben újabb külföldi utat tett a müncheni és párizsi állatorvosi iskolák tanulmányozása céljából. 1878-ban jelent meg A hasznos háziállatok leíró boncztanának kézikönyve, melyet a maga készítette rajzokkal illusztrált, és sok helyütt eredeti felfogásban írt meg.
Korán nősült, de első felesége, Szerémy Amálita fiatalon elhunyt, két leánygyereket hagyva maga után. 1878. november 10-én Nádaskay Béla nőül vette a 18 éves, bécsi születésű Scheuch Hermint, akit talán nagynénjén, Tély Rózán keresztül ismert meg. Esküvői tanúi Thanhoffer Lajos És Varga Ferenc voltak.
1833-ban a rendkívüli tanári címet kapta, 1887-ben pedig a leíró és tájboncolástan nyilvános rendes tanárává nevezték ki.  1878-ban megalapította az első magyar állatorvosi folyóiratot, a Veterinairust, melyet 1882. augusztus 15-ig szerkesztette. A magyarországi Állatorvosi Egylet titkára, majd alelnöke volt. Anatómiai készítményeivel négy kiállításon vett részt: 1878-ban Székesfehérvárott, 1885-ben és 1896-ban Budapesten, 1900-ban Párizsban, ahol utóbbi a közreműködők aranyérmével tüntették is. Az 1900/1901-es tanévben a főiskola rektorhelyettese volt, a tanévet az állatanatómia fejlődéséről szülő értekezésével nyitotta meg.
Az anatómai intézetet nagy gonddal vezette. A jelenleg is meglévő múzeumot szinte a semmiből, nagy lelkesedéssel igyekezett megteremteni. Az anatómia számára nemcsak tudomány, hanem művészt is volt. Nagy leleményességgel készített preparátumai ma is féltve őrzött kincsei az intézet gyűjteményeinek. A ló belsejét ábrázoló hatalmas festménye is a tanszéket díszíti.
A festészeten és a szobrászaton kívül hódolta zeneművészetnek is, szépen énekelt. Egyik alapítója és örökös tiszteletbeli elnöke volt az újpest-rákospalotai zeneegyesületnek és zenekonzervatóriumnak.
1909-ben nyugdíjba vonult. 40 évi szolgálatát 1911-ben az osztrák császári III. osztályú Vaskoronarenddel jutalmazták. Állatorvossá avatásának 50 éves évfordulója alkalmából az állatorvosi tudományok tiszteletbeli doktora címet kapta. 1925-ben a kormányzó gazdasági főtanácsosi címet adományozott számára.

                                         
Dr. Nádaskay Béla /1848-1933/, a Magyar kir. Állatorvosi Akadémia anatómus professzora, a Veterinarius című folyóirat alapító  szerkesztője, a Ferenc József-rend lovagkeresztjének kitüntetettje, az újpesti zenede egyik megalapítója

A Magyarországi Állatorvosi Egylet (MOÁE) alapításának 50. évfodulója alkalmából mind alapító tagnak és az egyesület volt titkárának, a Veterinarius szerkesztőjének, Dr. Nádaskay Bélának is megfestették az arcképét. Az olajfestményt 1930. március 22-én a főiskola aulájában helyeztek el, ahol a kép ma is látható.
85  éves korában, 1933. december 6-án halt meg, mindössze néhány héttel szeretett felesége halála ( 1933. november 24.) után.
Ravatalánál tanítványa és utóda, Zimmermann Ágoston így emlékezett róla:
"Amikor búcsút veszek Tőle, könnyes tekintetem visszaszáll a múltba, mikor immár 42 évvel ezelőtt a megboldogult nagy idealizmussal hirdetett előadásait hallgattam. A mi szaktárgyunk, az anatómia sok áldozatot, tlejes odaadást kíván és ezt a megboldogult csorbítatlanul megadta. Csendes tudomány ez, semmi misterium, a psoityvumok tudománya, de ezeket is lehet idealisan művelni. Nádaskay Béla negyven évet töltött el Főiskolánk szolgálatában hűségesen, önzetlenül, és amikor érezte, hogy ereje megfogyatkozván, a nagy feladatoknak már nem tudna úgy megfelelni, amint azt felfokozott kötelességérzete megkívánt, csendesen, önként nyugalomba vonult. Úgy ment el, ahogyan jött, szerényen, önfeláldozóan, a sorban való filozófus megnyugvással, apostoli szegénységben, mert a tanári tisztén kívül mást, mint nobile officiumot nem teljesített soha. Tanári hivatását mindenekfölé helyezte és helyes paedagogiai elgondolással nemcsak ismereteket adni, hanem, ami sokkal nehezebb és sokkal nagyobb felelősséggel jár, nevelni is törekedett; nemcsak professzora, de igazi atyai barátja is volt tanítványainak. Kell, hogy a tanár tudós, de művelt ember is legyen és az a lelki műveltség sokszorosan megnyilvánult Nádaskay Bélában, aki mindig szeretete és művelte a szépet, az igazat, a jót... Jósága volt legnagyobb értéke; egész lényét igazi lelki kultúra, az érzés nemessége, a szellemi fenköltség jellemezte. Egy jobb kor fia, kedves, puritán, nemesen melegen érző és érzékeny lelkű, gyengéd de figyelmes, lovagias, rendületlen hűségű, méltányos és türelmes, békés, igénytelen, szerény ember távozott körünkből, akiben volt mvalami és megmaradt a rég letünt, régebben mult tisztultabb világból. Emelkedettség, választékosság, elegancia nyilvánult meg benne, nem a külsőben, ruházatában, hanem gondolkodásmódjában, beszédében. Tevékenységében. El nem érhető után nem vágyott, a türelmetlen tülekedés távol állt tőle, a vezetést elhárította magától. Vagyont nem szerzett, csak érdemeket és igaz szeretetet, mely végig kísérte az egész életén. Ez juttatta neki azt a csendes, megnyugvó harmóniát, mely átsegítette sok küzdelmen, gondokon, csalódásokon egyaránt."

Síremlékét, mely ma már nem található, 1938-ban a rákospalotai temetőben, szobrát, Damkó József alkotását  az anatómiai tanszék előtt 1939. március 24-én avatták fel.



Mezőkomárom. A római katolikus templom az 1900-as évek elején, amelyben Varga Ferencet keresztelték.
Az Entz-ház falán lévő emléktábla, amely dr. Varga Ferencnek, a Magyar királyi Állatorvosi Akadémia izazgatójának állít emléket /Kiadja: Les preludes Liszt Ferenc emlék- és témagyűjtemény/ 

Az ingatlant 1952-ben államosították, később óvoda lett, majd évekig üresen állt. Jelenleg magánóvoda.


Varga Vilma: Liszt Ferenc utolsó tanítványa


Dr. Varga Ferenc és Tély Franciska közös gyermeke Varga Vilma Pesten született 1865-ben, s Budapesten húnyt el 1950. Életéről Szilvási Miklós írt.


Nádaskay Béla féltestvére, Varga Vilma még a Ferenciek terei lakásban kezdte életét, de gyermekkorát már Rákospalotán, a Villasor 2-3. szám alatti házban töltötte. Szívélyes testvéri viszonyban volt féltestvéreivel, Tély Franciska előző házasságából született öt gyermekével. Nádaskay Bélától kapta első zenei leckéit. Tély Franciska legidősebb fia volt Béla, aki később is egyengette féltestvére zenei pályáját - gyakran maga kísérte Liszt Ferenchez különórákra.
Liszt Rákospalotára Reményi Ede hegedűművészhez és egy plébánoshoz is gyakran kijárt és délelőtti hangversenyeket adott a meghívottak számára. Ha a helyzet úgy hozta, egy kvartettező társasággal zongoraötöst alakított.
Varga Vilma ily módon résztvevője lehetett annak a szellemi és zenei életnek, amely a Nádaskay és a Varga családot jellemezte, és amely akkoriban a kifogástalan polgári neveléshez hozzátartozott. Szülei zongorázni taníttatták, miközben az Andrássy úti leánynevelőben tanult. 1883-ban a Harmónia társulat alkalmi hangversenyén Liszt Ferenc felfigyelt rá, ésé az 1884/85-ös tanévben már magántanítványai között találjuk. Tehetségét látva maga Liszt kezdeményezte Varga doktornál, hogy leánya legyen tanítványa. Varga Ferenc és Liszt Ferend a budai kapucinusrendi székházban találkoztak.
Varga Vilma Liszt halála /1886/ után nagynénjéhez, Tély Róza operaénekeshez került Bécsbe, ott folytatta tanulmányait. Nem sokkal hazatérése után férjhez ment Kaldrovics Gézához, akitől tizenegy évvel később elvált. Kaldrovics nem pártolta a zongorázást, pedig ez Vilma számára hivatást jelentett.
Válása után, 1911-től  1914-ig az Újpesti Zeneiskolában /Ma Erkel Ferenc Zenei Szakiskola) volt zenetanár. Az első világháború után, az 1920-as évek elején a Budai Zeneakadémia alkalmazta zongoratanárnőnek, ahol 1938-ig állt munkaviszonyban.


 Varga Vilma zongoraművész, zenepedagógus és növendékei 1926/27-ben a Budai Zeneakadémián.

A legújabb adatok szerint  fogadott gyermekeivel Korpáczy Istvánnal  és Margittal az I. kerület Krisztina tér 3. szám alatt lakott. A harmincas években a magyarországi Liszt-kultusz igen erős volt, és Varga Vilma aktívan tevékenykedett a két háború között a Liszt Ferenc Társaságban. AZ 1930-as években kialakított Liszt emlékszoba, majd a későbbi Liszt Ferenc emlékmúzeum tárgyi anyagát és berendezését emlékezete szerint rekonstruálták, miután fiatal korában személyes tapasztalta volt Liszt lakásáról és háztartásáról, ahova órákra járt. A birtokában lévő emléktárgyakkal is hozzájárult a múzeum gazdagításához.


Varga Vilma zongoraművész, Liszt Ferenc magántanítványa, a Liszt-kultusz ápolója


A Nádaskay villa: Budapest, IV. Vécsey Károly utca 106.

Nádaskay Béla a milleniumi kiállítás alkalmával kifejtett érdemei elismeréséül a király a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1909 decemberében, 61 éves korában, 40 évi állami szolgálat után, saját kérelmére nyugdíjba ment, és rákospalotai ( ma  Budapest, IV. Vécsey Károly u. 106.) szám alatti villájába vonul vissza. Ez a villa néhány háznyira volt és van ma is  nevelőapja,  Varga Ferenc egykori házától.
Nádaskay Béla életművét lásd: A Nádaskay-Varga villa történeténél.





 




Parkvendéglő a Rákospalotai erdőben



A XX. század végén a rákospalotai Parkvendéglő olyan nagy népszerűségnek örvendezett, hogy nem csak Palota, Újpest, de Budapest lakossága is rendszeresen ide járt mulatni. A főurak hintóval, a polgárok vonattal, a szegények gyalogosan érkeztek, hogy itt múlassák az időt cigányzenét hallgatva.
A Hölgyfutár tudósítója 1857-ben e helyet az öröm völgyének nevezte el.
A Parkvendéglőnek mára nyoma sincs. Helyének meghatározása is nehéz. A Rákospalotai Múzeum 2008-ban kiadott könyvecskéje /Város születik/ így ír: " ... a vasút megnyitása /1846/ után ... 1872-ben Rákospalotáig meghosszabbítják a néhány évvel korábban a Kálvin tértől Újpestig indított lóvasútvonalat.. a vasútállomás tövében kezdődő erdő, valamint a vasúti vendéglő ásványvizet adó kútja olyan vonzerőt jelentettek, ami a fővárosiak tömeges kiáramlását eredményezte." A kiadvány közli a Parkvendéglőről készült talán egyetlen megmaradt képeslapot, anélkül, hogy a könyv pontosan meghatározná annak helyét.


Újpest térképe 1862-ből. Jól látható a Palotai erdő és a vendéglő /Parkvendéglő/ elhelyezkedése

 Buza Péter: Palotai tegnapok  /Rákospalota, 1995./ könyvének 47. oldala


A Parkvendéglő  /Horváth kert????/  és a palotai erdő 

Gr. Károlyi István földesúr 1810-ben telepítette a Palotai Erdőt.  A százötven holdas akácost kezdetben nagyerdőnek, grófi erdőnek is nevezték. Vadregényes ösvények, hívogató tisztások csalogatták a látogatókat.
Rákospalota már az 1840-es évektől kedvelt kiránduló- és nyaralóhely volt.  A palota-újpesti vasútállomás és a palotai erdő környékén fasorokkal szegélyzett villanegyedek épültek. A fellendülést azonban az 1846. év hozta, amikor a vasút megérkezik Palotára. /A palotai megállót újpest és rákospalotai között Károlyi gróf járta ki a vasúttáraságnál…/
 Az Osztrák Vaspálya Társaság első vonalat Budapest-Vác között épült meg, s az első járatot 1846. július 15-én indították. s hamarosan már „kéj-járatokat” szerveztek, olyan nagy igény volt az újonnan felfedezett nyaralóhely iránt. 1847-ben már tizenkétezer pesti polgár szórakozott itt- többen, mint ahányan ebben az évben a budai hegyeket választották. A legkorábbi nyomtatott leírás 1857-ben jelent meg a Hölgyfutárban: „Palota mellett egy egész kis  telep épül csinos nyári lakokkal. E helyet öröm völgyének nevezték el, s máris számosan lakját, kik a fővárosi lármától távol a nyílt természet fölött örvendenek” –olvasható Buza Péter: Palotai tegnapok című művében. /Rákospalota, 1995., 48.p./
AZ erőd szélén már 1846-ban megnyitott az első kertvendéglő, mely a Park-vendéglő nevet kapta.
„Mulatóhelykép szolgál valamint a helybeli lakosság ugy a fővárosi közönség részére is a vasúti indóház tőszomszédságában lévő kis erdő, melyben jó vendéglő is van. Ide ünnep és vasárnaponként mindkét nemű fiatalság tömegesen szokott kijárni, többnyire a szabadban a zene mellett táncra is kerekedik. A fővárosi közönséget pedig vasárnapi helyi és sokszor külön rendezett kéjvonatok szállítják ide ki, az árnyas erőd hűvös sétájának élvezésére” /Buza idézett műve, 50.p. /
A Palotai nyaralótelep hírét öregbítette az indóház melletti vendéglő kertjében 1864-ben felfedezett salétromos-sós /más források szerint: brómos/  hóforrás, melynek forgalmazására engedélyt is kaptak Sirkó János megyei főorvosnak hála.
1898-ban megkezdődött a csatornázás Rákospalotán, éppen a Villasornál. Állítólag számos kis forrást fedeztek fel ásást közben. A községháza megrendelte az itt nyitandó fürdő terveit: Így a palotai erdő nem csak
a szórakozás, de a gyógyulás és az üdülés központja is lesz - írta a Rákospalota és Vidéke tudósítója.
A Palotai erdő az 1860-80-as években párbajok helyszíne is volt. "A talán legnevezetesebb eset 1877. szeptember 26-án történt. Hajnalban a Palotai Erdő egyik eldugott tisztásán dr. Wágner László, a sértett, agyonlőtte Perczel Béla igazságügy-miniszter 28 éves Aurél nevű ügyvéd fiát" /Buza, im. 58.p./
„Ha már itt járunk, tisztázzuk azt is, hol feküdt pontosan – mai tájékozódási pontokkal meghatározva a Palotai Erdő. Pest felölt tehát a Vécsey utca, a mai XV. kerülettől közelítve a vasútvonal, Budapest határa felöl az Erdősor út, a Dunára néző oldalánál pedig a mai szintén újpesti Leiningen Károly és a Sporttelep utcák határolták.” /Buza Péter/
1904-ben így ír Csongrádi Kornél : „Ha az ember a vonatról leszáll és a szép és tágos vasúti állomást elhagyja, azonnal szemébe tűnik a fővárosiak egyik kedvelt kirándulóhelye: a rákospalotai erdő. Itt nyáron igen élénk élet uralkodik, a különféle látványosságokon kívül a mulatni vágyók rendelkezésére áll a tágas, sok száz embert befogadni képes Parkvendéglő,melynek fából épített színháza is van. „ /Búza i.m. 53.p. / A Parkvendéglőben játszott Morelli, Patikárus Ferkó, Sárközy Ferenc, Tarnay Frigyes és Reményi Ede, a virtuóz hegedűs.  „ Ezek persze a későbbi évek, azok az idők, amikor Horváth kertnek hívják már a Parkvendéglőt” /Buza,im.53./
1818-19-en telén, a nagy tüzelőhiányban Károlyi gróf engedélyével a helybéli lakosok vágták ki a Palotai erdőt, s még a gyökerek többségét is kiszedték az évszázados fáknak. Később, amikor az URAK (Újpest-Rákospalotai Athletikai Klub) sport-telepe és pályája felépült, a megmaradt gyökerekből liget, majd erdő sarjadt.  A megmaradt fák most a sportpályák határmezsgyéjén árválkodnak .
A palotai  Villasort 1928-ban Újpesthez csatolták.

Villasor 1.:Károlyi- Bossányi villa- Brunovszky vendéglő

kBrunovszky József nagyvendéglője 1868-ban épült Rákospalotán, gr. Károlyi István tulajdona volt, majd egykori titkára, Bossányi László vásárolta meg. Bossányi /báró?/ Újpest országgyűlési képviselője volt., tagja volt a Budapesti Közúti Vaspályatársaság RT. igazgatóságának 1887-ben /?/. Fiatól vásárolta meg a vendéglátós Brunovszky-család.
 A majd 150 éves eklektikus ház egyik oldalszárnyában ma a Brunovszky éttermet  alapító unokájának felesége és családja él. Az épületet 1952-ben államosították A most  elhanyagolt villa a rendszerváltás  után a Platán Vendéglátó Vállalat tulajdonába került,  a IV. Szilágyi út 16. szám alatt található.
A profila.hu oldalról másoltam ide egy régi, színes képeslapot, valamint az épületről  1912-ben, majd 1946-ban  készült fotókat.A kerthelyiség nyaranta nagyon népszerű volt. A vadgesztenyefák alatt évtizedeken keresztül hűsöltek a vendégek.



Bossányi László:



Istvántelek :  Az okirat (nyilatkozat) használati jog adományozásáról szól, nempedig tulajdonjog-átruházásról. Az iratot két tanú, Bossányi László és Halmay József hitelesítette. Forrás: www. wikipedia


Egy patinás vendéglő tündöklése és bukása
2007. - IV. új folyam 2007/7. szám (július)
Írta: Rokob Tibor   
A régi legendás budapesti éttermek közül ma már alig találni olyat, amelyik felújítva, régi fényében várná a környék polgárait. Többségükről csak idős "bennszülöttek" tudják, milyen nagy élet volt hajdan az omladozó falak között. Szomorú példa erre a Rákospalota és Újpest határán fekvő, a vasútállomással szemben elhelyezkedő egykori Brunovszky Nagyvendéglő is. Épületegyüttese - hatalmas kerthelyiségeivel együtt - több mint 2500 vendéget is képes volt befogadni. A vendégsereg szórakoztatásáról az állomásig elhallatszó cigányzene gondoskodott. Ma pedig...
A több mint százötven éves kastély-szerű főépület évek óta üresen áll. Csupán egyetlen magánlakást alakítottak ki a hatszáz négyzetméteres kúriában. Az itt élő Karsaiék a névadó vendéglős leszármazottai. Bérlők a család hajdani patinás vendéglőjének épületében. A bejárat előtti lépcsőn vörös szőnyeg vezetett a kávézó díszes ráccsal kerített teraszához. Ma néhány idejétmúlt reklámtábla díszeleg a lelakatolt ajtó előtt. A fénykorában székekkel és bokszokkal teli utcai kerthelyiséget fölverte a gaz, néhány jócskán visszavágott fa búsong a múlton. A belső udvar lebetonozott részén a hetvenes évekből itt maradt kandeláberek emlékeztetnek a kert egykori funkciójára. Az utcai kapun is hatalmas lakat csüng, fönt azonban még látható a hajdani cégtábla tartóvasa.
A hajdanán oly hívogató kapu talán nem marad majd örökké zárva
Annak idején a vendéglő valamennyi épülete egy jószágtestnek számított. A Szilágyi utcai főbejárattól balra, a hajdani Palotai erdő villasoraként emlegetett Vécsey utca felé jelenleg egy utcára nyíló, bódészerű kocsma üzemel. A mellette álló sarki ház is a vendéglőhöz tartozott. Ennek egyik fele ma borraktár, a másik közért. A vendéglő több teremnek is helyet adó egykori alsó épülete csupán a negyvenes évek végén nyerte el mai, klinkertéglás arculatát. Az elődjét ért háborús sérülések miatt még a Brunovszky család építette újjá. A régi ház díszes címtábláját az újjáépítés során sajnos összetörték. Mindezt már a vendéglő történetének dokumentumait összegyűjtő Brunovszky Katalintól tudom. Az emlékek őrzője 1940-ben az egykori Brunovszky-házban született. Édesapja, Brunovszky József már tizenévesen maga mellé ültette kislányát, hogy a megsárgult iratokat rejtő pléhládát felnyitva meséljen neki a vendéglőről.
A tárgyi emlékek közül csupán egyetlen - a szeszes italok alkoholtartalmának mérésére szolgáló - Malligand-készülék maradt fenn, ám Katalin a tömérdek családi fényképen kívül számtalan okmányt, szerződést, iparengedélyt, adóívet, számlát és étlapot őrzött meg a vendéglő fordulatokban gazdag történelméből. A szórakozóhely fénykora kétségkívül az egykori Károlyi-birtok kis kastélyának épületéhez kötődik, de a Brunovszky név már az értékes ingatlan 1912-ben történt megvétele előtt is jól csengett a mulatni vágyó palotaiak körében.
A család lengyel származású, bár a vendéglő-alapító dédapa, Brunovszky József Csehországban született 1830-ban. A család Pesten letelepedő első tagja 1863-ban telket vásárolt a terézvárosi Aradi utcához közel. A szerződés az új tulajdonost feleségével együtt említi, pedig esketési jegyzőkönyvükből az derül ki, hogy a családfő - ismeretlen okból - csupán 1889-ben, három fiuk megszületése után vette feleségül a pesti születésű özvegyasszonyt, Walbacher Rozáliát. Esküvőjükön Balassa Ernő, befolyásos vasúti főmérnök volt az egyik tanú, akinek neve a vendéglővel kapcsolatos lényeges döntések kapcsán rendre felbukkan.
Az öttagú család az 1860-as évek végén az Erzsébetvárosba költözött, s a Szövetség utcában, majd az István úton lakott. Végül azonban - Balassa tanácsát megfogadva - úgy döntöttek, hogy családi vállalkozásukkal a forgalmas váci vasútvonal mellett fekvő Palota-újfalun próbálnak szerencsét. A közvetlenül a sínek mellett felhúzott épületet "a Piros Almához" cégérezték. A Pázmány utca 111. alatti, kagylóformákkal díszített ház ma hatlakásos lakóépület. A csaknem négyméteres belmagasság, a kockaköves padlózat és az üvegbetétes ajtók a múltat idézik. A homlokzaton másfél méteres szobor állt: az 1864-ben született, szobrásznak készülő, de végül mégis apja hivatását választó fiú, ifj. Brunovszky József készítette. A Jézust és Széz Máriát ábrázoló alkotást a család évtizedekkel ezelőtt magához vette, és a kastélyban bérelt lakásban ma is féltve őrzik.
A família azt remélte, hogy egyre nagyobb forgalmú vendéglőjük közelében alakítják majd ki a vasút palotai állomását. A vasúttársaság 1881-ben inkább a nyaralókkal teli Palotai erdő közelébe telepítette az új, emeletes épületet, ám ez nem befolyásolta a Pázmány utcai vendégfogadó látogatottságát. Ráadásul a sínek túloldalán 1905-re megépült a vonal járműveit karbantartó Istvántelki Főműhely, ami csak növelte a betérő vendégek számát. A sikeres vállalkozás szálai ekkor már ifjabb József kezében futottak össze, aki a Gundel elődjeként ismert Wampetics Ferenc városligeti vendéglőjében tanulta a szakmát. ď döntött úgy, hogy 44 év után elhagyja a régi házat, és a Károlyi család egykori nemesi birtokán fekvő kúriába költözteti a vendéglőt.
A lépcsőt itt vörös szőnyeg borította. A terasz vaskorlátjának mára nyoma veszett.
A 1473 négyszögöles ingatlan 1889 óta Bossányi László tulajdonában volt. Gróf Károlyi István egykori titkára, Újpest országgyűlési képviselője annak köszönhette a nagy értéké kastély vételi jogát, hogy a szabadságharc leverése után hosszabb ideig a gróffal együtt volt bebörtönözve. A politikus 1899-es végrendeletében a kastélyt valamennyi hozzá tartozó melléképülettel együtt fiára, Bossányi Györgyre hagyta. Az 1912-es adásvételi szerződésen már ő szerepel eladóként. Vevőként pedig a vendéglős neje, Lorbersbeck Róza is megjelenik. Az irat hitelességét bizonyító tanúk sorából természetesen nem hiányzik a család bizalmas barátja, Balassa Ernő.
Brunovszky János és neje között 17 év korkülönbség volt. A házigazda az 1800-as évek végén egyszer már megházasodott. Akkor született első fia, Gyula (elesik majd szegény az első világháborúban). János azután megismerkedett a hét lányt nevelő Lorbersbeck János komornyikkal, s elvette a legkisebbiket. Az 1881-ben született Róza főztje évtizedeken keresztül meghatározta a vendéglő kínálatát. Az asszony családjának anyai ága a Torontál vármegyében fekvő Biled községből származott. Apja famíliája bécsi volt, sokáig még Pestre költözésük után sem beszélték a magyart.
Az első és hátsó kerthelyiségnek, az épület belső, fedett táncparkettjének és a vendégcsalogató konyhának köszönhetően már a nyitást követően kialakult a Brunovszky vendéglő előkelő törzsközönsége. Az állomás körüli, szórakozni vágyó szegényebb népréteg továbbra is a megszokott vendéglátóhelyre, a Hozler Gyula magyarosított nevén emlegetett Horváth-kertbe járt. A zenészekkel együtt több mint huszonöt alkalmazottat foglalkoztató üzlet hátsó kertje a ma is szemet gyönyörködtető Sparber-villáig húzódott. Az első kert szép lámpavasait muskátlival díszítették. A főépületben hatalmas tereket alakítottak ki, az utca felőli alsó épületben pedig söntés működött. A vendégeket két konyha szolgálta ki. A nyitást mindig az első vonat indulásához igazították. A muzsikusok két emelvényen játszottak. Hátul az épület tetején, elöl a pavilon alsó részében volt a helyük. Fölöttük hatalmas "ISTEN HOZOTT" felirat fogadta a betérőt.
A népszerű vendéglőben egymást követték a mulatságok, hajnalig tartó lakodalmak. Vasárnaponként katonazene szólt. A legtöbb vendéget a megyeri lóversenyek alkalmával fogadták. Ilyenkor hordókat gurítva a székek közé, gyakran három-négyezer embert is kiszolgáltak. A kerthelyiségben lévő hatalmas akvárium mindig tele volt hallal: a legkapósabbak az étterem különleges halételei voltak. Ám a többnyire kézzel írt étlapok kínálatában dzsentri rostélyostól pácolt nyelvig szinte minden szerepelt. A család egri és balatoni borokat szolgált fel, de a Dreher sörgyárral is jó kapcsolatban álltak. Különlegesség volt a saját befőzésé gyümölcs, főleg körte.
Brunovszkyéknak négy gyermekük született s mintha előírás lett volna a családban, ismét József vitte tovább az üzletet. A többiek közül Rozália borkereskedéssel kezdett foglalkozni, Hermina a már idősödő Balassa Ernő felesége lett, Ernő pedig Párizsban telepedett le. Neki köszönhető, hogy Katalin édesapja, az 1909-ben született József francia földön is tanulhatta a vendéglátás fortélyait. 1916-ban a családfő elhunyt. A saját maga által faragott szobor alatt ravatalozták fel. A vendéglőt felesége vitte tovább, aki utóbb hozzáment a tizenöt évvel fiatalabb Gaál Jenő ötgyermekes egri vendéglőshöz. A közönség Gaál-féle vendéglőként kezdte emlegetni az 1929-ben közigazgatásilag Újpesthez csatolt üzletet. A Párizsból hazatérő fiú itt, édesanyja szárnyai alatt szerezte meg a segédlevelét.
Katalin szerint édesapja 1938-ban, mestervizsgája letétele után vette át az irányítást. Gyerekkorától részese volt mindennek, ami a vendéglőben történt, a kisujjában volt a szakma. Nem csoda, hogy az alkalmazottak fiatal kora ellenére csak "főnök úr"-nak szólították. Gaál Jenő megbetegedett, nem nagyon folyt bele az üzletbe, legnagyobb fia, a Ritz felszolgálójaként dolgozó István pedig néhány hajón töltött év után Miamiban telepedett le. Brunovszky József a ház átvételével egyidőben meg is nősült. A városháza végrehajtójának lányát, B. Varga Jolánt vette el. Egy év múlva meg is született első gyermekük, József. ď azonban nem lehetett negyedik a sorban, mert héthónapos korában a szőlő permetezésekor használt méregtől bélfertőzést kapott, és meghalt. A családnak még két gyermeke született: Katalin és négy évvel fiatalabb öccse, László.
A Brunovszky-vendéglő kerthelyiségeinek egyike az 1920-as években.
A harmincas évek végén a fiatal házaspár éjt nappallá téve dolgozott. Az asszonykát anyósa tanította meg főzni, sütni, s mindarra, amire a vendéglőben szükség volt. Egy ideig jól is ment minden, bálok, rendezvények, esküvők követték egymást. A konyhára nem lehetett panasz. A vendéglő borraktárral, szeszpincével, sőt önálló szikvízüzemmel bővült. A korábbi szenes kályhák a központi fűtés tetszetős rézbojlereinek adták át a helyüket. A termek kályhái a telek egyik, időközben eladott házhelyén lakó Sommer Sándor kályhásmester keze munkáját dicsérik. Bár a háborús hangulat napról napra erősebbé vált, 1940-ben még a vendégeket hívogató szórólapok készültek, a konyhában pedig vígan sült a házigazda kedvenc süteménye, a diós ízesítésé rácsos tészta, a spicpungli.
A háború megálljt parancsolt az étterem további fejlődésének. A közeli állomás épülete valódi csatatérré változott. A családfő több rászorulónak is menedéket biztosított a vendéglő pincéjében. Rendszeresen az épület előtt, a hajdani Horthy Miklós úton hajtották végig a zsidókat. Amikor egy alkalommal Brunovszky József pogácsát, zsömlét és italt vitt nekik, csaknem életével fizetett érte. A háború éveiben a vendéglő népkonyhaként működött. Budapest ostroma alatt orosz tisztek költöztek a termekbe. Ide telepítették a parancsnokságot. A rendszeresen zajló kihallgatásokhoz a nyelvet jól beszélő Sommer Sándor kályhást vagy feleségét hívták tolmácsnak. 1945-ben a háború még javában tartott, amikor az épületbe már kezdett visszatérni az élet. Az újjáépített alsó házba az Egyesült Izzótól rendelt új söntést a család. A visszatérő vendégeket a jól ismert remek konyha mellett ismét sakk, kártya, biliárd és tekepálya várta.
Az újrainduló vendéglő mindennapjainak eseményei ma is Katalin gyermekkorának legszebb emlékei közé tartoznak. Az ostrom után egy nap felült a lovaskocsira, s amíg a hajtó bement az áruért, ő a tudatlanok szótlanságával nézte végig, hogyan kötik el a kocsi elől a család nagyértékű lovait. De szívesen gondol vissza a rengeteg halpucolásra, az ezernyi kerti szék ki-be hordására is, vagy az evőeszközöket fényesítő asszonyra a kert végéből. Az étterem főpincérérével, Varga Károllyal nagyon jó barátságban volt. A főúr - elődjéhez hasonlóan - tíz éven át a főépület alagsorában élt, szinte együtt lakva a családdal. A vendéglő neves társaságához számtalan ismert irodalmár, sportoló vagy közéleti személyiség tartozott. Rendszeresen megfordult itt a költő Berda József, a vízipólós Halassy Olivér, az operaénekes Bódy József és Újpest polgármester-helyettese, dr. Gálhidy Béla. Állandó vendég volt az egész újpesti futballcsapat is, az árvaszék ugyanis még 1944-ben kijárta, hogy szegény sorsú sportolók ingyen ebédet kaphassanak a Brunovszkyban.
Bár 1947-ben maga Rákosi Mátyás is reprezentatív vacsorákat rendezett a vendéglőben, az üzletet egy éven belül államosították. A család a házban maradhatott, de a vendéglő csaknem teljes felszerelését teherautókra pakolták. Néhány berendezési tárgyhoz azonban nem nyúltak. Azt ugyanis már akkor tudták, hogy az étterem - ha más néven is, de - tovább fog működni! A kulcsok átadása után a házigazda hajában egy ősz csík keletkezett. Mondogatták is, hogy "szegény Jóska, emiatt őszült meg ilyen hirtelen!Ó A család havi száz forintos négyzetméter-áron bérelhette korábbi otthonát. Katalin apja nem akart a szakmában maradni. Semmije sem maradt. Volt, hogy vagonrakásból szerzett pénzt. Később Soltvadkerten kezdett szőlőművelésbe, de mindez kevés volt a megélhetéshez, így kitanulta a fényező szakmát, és a közeli Járműjavítóban helyezkedett el.
Eközben a család háromszáz négyszögöles telket vásárolt az újpesti Szülőotthon mögött. Disznókat tartottak, és több ezer csirke tenyésztésébe fogtak. Később e területet, a tízemeletes házak építése miatt - százezer forinttal kárpótolva a telek tulajdonosait - kisajátították. Ezt azonban az 1978-ban elhunyt Brunovszky József már nem élte meg. Katalin édesanyja még a hatvanas évek végén súlyos agyvérzést kapott, így élete utolsó hat évét - állandó ápolást igényelve - egy fotelben ülve kellett leélnie. Édesanyja gondozása miatt 1972-ben Katalin a kastélyhoz közeli házat vett Újpesten. Szülei halála után az asszony váratlanul László öccsét is elvesztette. Az Európa étterem felszolgálójaként dolgozó férfit tüdőrák vitte el. Jelenleg az ő rokonsága él a kúria bérelt szárnyában. Az állam csak 1995-ben kárpótolta a családot, akik kevésnek találták az összeget. Fellebbezés után végül is a megítélt pénz dupláját fizették ki számukra. Az így kapott négyszázezer forint azonban csak a családi kripta helyreállítására volt elég.
A vendéglőről az államosítás utáni első napokban lekerült a volt tulajdonos cégtáblája. Ezt követően hosszú éveken át Újpesti Népkertként emlegette a közönség. A hajdani lovarda helyén személyzeti lakásokat alakítottak ki. Ezek ma garázsként funkcionálnak. Az állami tulajdonú vendéglátóhely forgalma - múltjának és jó fekvésének köszönhetően - egy ideig nem nagyon csökkent, ám vendégköre jelentősen megváltozott. A szakirányú végzettségé Nyíri Csaba a nyolcvanas évek közepétől irányította a patinás vendéglő utódját. Előbb ide helyezett üzletvezetőként, majd önálló vállalkozóként. Leányfalu mai polgármestere 1986-ban egy szakmához nem értő ludovikás katonatisztet váltott a vezetői székben. Mindez sokat elárul a szakma akkori helyzetéről. Az iroda a kastélyban, konyha azonban csak az alsó épületben volt.
A kilencvenes évek elejétől vége szakadt a kizárólagos állami létnek. Az Észak-pesti Vendéglátóipari Vállalatból jött létre az a Platán Rt., amely ma is az épületegyüttes tulajdonosa. 1992 májusában az étteremvezető - Brúnó Nagyvendéglő néven - már saját vállalkozásaként nyitotta meg az üzletet. A kastélyt és a hozzá tartozó kertet ekkor már nem kapta meg. Csupán az alsó épület bisztróját alakította át étteremmé. Mellette csak a hajdani fagylaltozóból létrehozott büfé és a hozzá tartozó apró kerthelyiség működött. A főépületet a részvénytársaság különböző vállalkozásoknak adta bérbe. Előbb használt hűtőket és tévéket, majd Hollandiából származó bútorokat értékesítettek a hatalmas termekben. Legutoljára vízi sporteszközökkel népesült be az egykor szebb napokat megélt kastély. A szörfök, kajakok reklámtáblája ma is látható.
A kilencvenes évek elejétől drasztikusan hanyatlani kezdett a forgalom. Eltűntek a rendszeresen vonatozó ingázók. Gyárak és üzemek szűntek meg a környéken. 1998-ban mindössze hat főre fogyatkozott a személyzet. Hiába csatlakozott hozzájuk alkalmanként egy-egy elektromos orgonán játszó zenész, be kellett látni, hogy a vendéglő ideje lejárt. Az emberek szívesebben látogatják az egyre felkapottabb városi szórakozóhelyeket. Néhány filmforgatástól eltekintve a Brunovszky főépületében gyakorlatilag megállt az idő, csak a fák cserélik lombjaikat, semmi nem változik hosszú évek óta. Derce Tamás, Újpest polgármestere arról tájékoztatott, hogy az önkormányzat szeretné megszerezni az épületet. Már tárgyaltak is a Platán Rt.-vel, de megegyezés egyelőre nem született. A nagymúltú vendéglő újjáélesztéséről azonban szó sincs. Pedig Brunovszky Katalin hosszú időn át olyannyira bízott mindebben, hogy annak idején még egy üzletvezetői tanfolyamot is elvégzett. Ma azonban már annak is örül, hogy a BUDAPEST felkereste, és bemutatja a család - generációkon át végzett - emberfeletti munkáját. Így az általuk híressé lett vendéglő története nem marad nyom nélkül. Vele együtt nem vész el minden emlék, amit több mint negyven éve őrizget.
 


A ház korábbi tulajdonosáról egy cikkben olvashatunk érdekességeket:

"A vendéglős família sokáig arra számított, hogy az egyre nagyobb forgalmat lebonyolító vendéglátóhelyük közelében alakítják majd ki az első magyar vasútvonal palotai állomását. A vasúttársaság azonban 1881-ben inkább a nyaralókkal teli Palotai erdő közelében adta át az új, egyemeletes, nyeregtetős épületét. Mindez nem befolyásolta a Pázmány utcai vendégfogadó látogatottságát. Ráadásul a sínek túloldalán 1905-re megépült a vonal járműveit karbantartó Istvántelki Főműhely, ami csak tovább növelte a betérő vendégek számát. Az egyre sikeresebb családi vállalkozás szálai ekkor már az ifjabbik Brunovszky József kezében futottak össze, aki a mai Gundel elődjeként ismert Wampetics Ferenc városligeti vendéglőjében tanulta ki a szakmát. Ő döntött arról, hogy a család 44 év után elhagyja a régi házat, és a Károlyi család egykori nemesi birtokán fekvő kúriába költözteti a vendéglőt.
A 1473 négyszögöles ingatlan már 1889 óta Bossányi László tulajdonában volt. Gróf Károlyi István egykori titkára, Újpest országgyűlési képviselője a gróffal kialakított jó kapcsolatának köszönhette a nagy értékű kastély vételi jogának megszerzését. Ennek alapjául az szolgált, hogy a szabadságharc leverése után hosszabb ideig közösen voltak bebörtönözve. A politikus 1899-es végrendeletében a kastélyt valamennyi hozzátartozó melléképülettel együtt fiára, Bossányi Györgyre hagyta. Az 1912-es kézzel írt adásvételi szerződésen eladóként már ő van feltűntetve. Vevőként pedig a dokumentum már a vendéglős nejét, Lorbersbeck Rózát is megemlíti. Az irat hitelességét bizonyító tanuk sorából természetesen ekkor sem hiányzik a család bizalmas barátjának, Balassa Ernőnek a neve" /Forrás:


A cikk teljes terjedelmében:


fõoldal



Rokob Tibor:
Egy patinás vendéglő tündöklése és bukása

A századforduló, vagy akár a húszas-harmincas évek legendás budapesti éttermei között ma már alig találni olyat, amelyik felújítva, régi fényében fogadná a környék szórakozni vágyó polgárait. Pedig egy-egy városrész társasági életében meghatározó szerepet töltöttek be e jól ismert, forgalmas vendégfogadók. Jó példa ere a Rákospalota és Újpest határán fekvő, a vasútállomással szemben elhelyezkedő egykori Brunovszky Nagyvendéglő is. A legendás szórakozóhely épületegyüttese - hatalmas kerthelyiségeivel együtt - több mint 2500 vendéget is képes volt befogadni. A nyüzsgő vendégsereg szórakoztatásáról évtizedeken keresztül az állomásig elhallatszó cigányzene gondoskodott.
Bár a közelben élők közül még ma is szívesen mesélnek a vendéglő 1948-as államosítása előtti időszakról, az egykori mulatozásnak ma már nyoma sincsen. A telek több mint százötven éves kastélyszerű főépülete hosszú évek óta üresen áll. Csupán egyetlen magánlakást alakítottak ki a hatszáz négyzetméteres kúriában. A Brunovszky család itt élő leszármazottai ma már csupán bérlői a hajdani vendéglő épületének. A bejárat előtti lépcsőn egykor vörös szőnyeg vezetett a kávézó díszes ráccsal ellátott teraszához. Ma mindössze néhány idejétmúlt reklámtábla díszeleg a lelakatolt ajtó előtt. A fénykorában székekkel és boxokkal teli utcai kerthelyiség ma gazzal, és néhány jócskán visszavágott fával van teli.



A belső udvar lebetonozott részén csupán a hetvenes évekből itt maradt kandeláberek emlékeztetnek a kert egykori funkciójára. Az utcai kapun is hatalmas lakat csüng. Fölötte azonban még ott látható a hajdani cégtáblát tartó vasállványzat.
Annak idején a vendéglő valamennyi épületét egy jószágtestként emlegették. A Szilágyi utcai főbejárattól balra, a hajdani Palotai erdő Villasoraként emlegetett Vécsey utca felé haladva jelenleg egy utcára nyíló, bódészerű kocsma üzemel. A mellette álló sarki ház ugyancsak a vendéglőhöz tartozott. Ennek egyik felében ma borraktár, a másikban közért található. A vendéglő több teremnek is helyet adó egykori alsó épülete csupán a negyvenes évek végén nyerte el mai, klinkelt téglás arculatát. Az elődjét ért háborús sérülések miatt még a Brunovszky család építette újjá. Kis híján a régi ház bejárata fölötti díszes betűkkel írt címtábla is megmaradt, ezt azonban az újjáépítés során összetörték. Mindezt már a vendéglő történetének fényképeit, és dokumentumait összegyűjtő Brunovszky Katalintól tudom. A régi családi emlékek őrzője 1940-ben az egykori Brunovszky házban született. Édesapja, Brunovszky József - akinek neve megegyezett a Sziléziából Magyarországra érkező vendéglősdinasztia megalapítójával - már tizenévesen maga mellé ültette lányát, hogy a megsárgult iratokat rejtő pléh ládát felnyitva meséljen neki a család életét meghatározó vendéglőről.
Nem csoda hát, hogy épp az ő újpesti otthonában lelhető fel az a mostanra már több doboznyira bővült iratanyag, aminek nemcsak gondozását, hanem sokszor kutatással együtt járó további gyűjtését is örömmel végzi. A vendéglő tárgyi emlékei közül csupán egyetlen - a szeszes italok alkoholtartalmának mérésére szolgáló - Malligand-készüléket tudott megőrizni, ám a tömérdek családi fényképen kívül Katalin így is számtalan okmányt, szerződést, iparengedélyt, adóívet, számlát, és étlapot őrzött meg a Brunovszky vendéglő fordulatokban gazdag történelméből. A szórakozóhely fénykora kétségkívül az egykori Károlyi birtok pompás kastélyénak épületéhez kötődik, de a Brunovszky név már az értékes ingatlan 1912-ben történt megvétele előtt is jól csengett a mulatni vágyó palotaiak körében.
A család lengyel származású, bár a vendéglőt megalapító Brunovszky József - az anyakönyvi kivonata szerint - 1830-ban, Csehországban született. Mindez azonban csak az akkori politika helyzetnek, Lengyelország többszöri felosztásának, és a porosz-osztrák határon fekvő Szilézia területén zajló gyakori háborúskodásnak volt köszönhető. A Pesten letelepedő család első tagja már 1863-ban telket vásárolt a terézvárosi Aradi utca közelében. A szerződés az új tulajdonost feleségével együtt említi, pedig kettőjük esketési jegyzőkönyvéből az derül ki, hogy a családfő - máig ismeretlen okból - csupán 1889-ben, három fiuk megszületése után vette feleségül a pesti születésű özvegyasszonyt, Walbacher Rozáliát. Esküvőjükön az a Balassa Ernő volt az egyik tanú, akinek neve - befolyásos vasúti főmérnökként - a Brunovszky család vendéglőjével kapcsolatos csaknem valamennyi lényeges döntés meghozatalakor felbukkan.
Az öttagú család az 1860-as évek végén Erzsébetvárosba költözött. A főváros egyesítése utáni időből megőrzött adóívek adatai szerint előbb a Szövetség utcában, majd az István úton lakott. Végül azonban - Balassa tanácsát megfogadva - úgy döntöttek, hogy családi vállalkozásukkal a forgalmas váci vasútvonal mellett fekvő Palota-újfalun próbálnak szerencsét. A közvetlenül a sínek mellett felhúzott épület a "Vendéglő a Piros Almához" nevet kapta. A Pázmány utca 111-es szám alatti kagylóformákkal díszített ház ma már hatlakásos lakóépület. A csaknem négyméteres belmagasság, a kockaköves padlózat és az üvegbetétes ajtók egyaránt a múltat idézik. A két - díszmű kovácsként dolgozó - idősebb testvér nélkül érkező család az utca felé eső homlokzatba ágyazva egy másfél méteres szobrot állított. Ezt a vendéglős 1864-ben született, szobrásznak készülő, de végül mégis apja hivatását választó fia, ifj. Brunovszky József készítette. Ám a Jézussal álló Szűz Máriát ábrázoló alkotás nincs a helyén. A család évtizedekkel ezelőtt magához vette, és a kastélyban bérelt otthonában ma is féltve őrzi.
A vendéglős família sokáig arra számított, hogy az egyre nagyobb forgalmat lebonyolító vendéglátóhelyük közelében alakítják majd ki az első magyar vasútvonal palotai állomását. A vasúttársaság azonban 1881-ben inkább a nyaralókkal teli Palotai erdő közelében adta át az új, egyemeletes, nyeregtetős épületét. Mindez nem befolyásolta a Pázmány utcai vendégfogadó látogatottságát. Ráadásul a sínek túloldalán 1905-re megépült a vonal járműveit karbantartó Istvántelki Főműhely, ami csak tovább növelte a betérő vendégek számát. Az egyre sikeresebb családi vállalkozás szálai ekkor már az ifjabbik Brunovszky József kezében futottak össze, aki a mai Gundel elődjeként ismert Wampetics Ferenc városligeti vendéglőjében tanulta ki a szakmát. Ő döntött arról, hogy a család 44 év után elhagyja a régi házat, és a Károlyi család egykori nemesi birtokán fekvő kúriába költözteti a vendéglőt.
A 1473 négyszögöles ingatlan már 1889 óta Bossányi László tulajdonában volt. Gróf Károlyi István egykori titkára, Újpest országgyűlési képviselője a gróffal kialakított jó kapcsolatának köszönhette a nagy értékű kastély vételi jogának megszerzését. Ennek alapjául az szolgált, hogy a szabadságharc leverése után hosszabb ideig közösen voltak bebörtönözve. A politikus 1899-es végrendeletében a kastélyt valamennyi hozzátartozó melléképülettel együtt fiára, Bossányi Györgyre hagyta. Az 1912-es kézzel írt adásvételi szerződésen eladóként már ő van feltűntetve. Vevőként pedig a dokumentum már a vendéglős nejét, Lorbersbeck Rózát is megemlíti. Az irat hitelességét bizonyító tanuk sorából természetesen ekkor sem hiányzik a család bizalmas barátjának, Balassa Ernőnek a neve.
Az átköltözést irányító, a vendéglő bútoraitól az alkalmazottak ruhájáig mindenre odafigyelő fiatalabb Brunovszky János és neje között 17 év korkülönbség volt. Ennek oka, hogy a házigazda az 1800-as évek végén egyszer már megházasodott. Ebből a kapcsolatból született első fia, Brunovszky Gyula, aki az első világháborúban életét vesztette. Ezután ismerkedett a hét lányt felnevelő Lorbersbeck családdal, s vette el komornyikként dolgozó Lorbersbeck János legkisebbik lányát. Az 1881-ben született Róza főztje később évtizedeken keresztül meghatározta a vendéglő konyhájának kínálatát. Az asszony családjának anyai ága a Torontál vármegyében fekvő Biled községből származott. Apja famíliája azonban olyannyira bécsi volt, hogy sokáig még Pestre költözésük után sem beszélték a magyar nyelvet.
Az első és hátsó kerthelyiségnek, az épület belső fedett táncparkettjének, és a vendégcsalogató meleg konyhának köszönhetően már a nyitást követően kialakult a környék találkozóhelyévé vált Brunovszky vendéglő előkelő törzsközönsége. Az állomás körüli, szórakozni vágyó szegényebb népréteg továbbra is az állomáshoz közeli, megszokott vendéglátóhelyre, a Hozler Gyula nevének magyarosításából kialakult Horváth-kertbe járt. A zenészekkel együtt több mint huszonöt alkalmazottat foglalkoztató szórakozóhely hátsó kertje egészen a Sparber család ma is szemet gyönyörködtető villájáig húzódott. A főépületben hatalmas tereket alakítottak ki. Az utca felőli alsó épületben pedig söntés működött. A vendégeket kezdetben még két konyha szolgálta ki. A nyitást mindig az első vonat indulásához igazították. A külsö kert cirkalmas lámpavasait muskátlival díszítették. A muzsikusok két emelvényen játszottak. Hátul az épület tetején, elől pedig a pavilon alsó részében volt kialakítva számukra hely. Fölöttük hatalmas betűkből álló ISTEN HOZOTT felirat fogadta a betérőket.
Az egyre népszerűbb vendéglőben egymást követték a szüreti mulatságok, és a hajnalig tartó lakodalmak. Vasárnaponként a cigányzenét katonazene váltotta. A legtöbb vendéget kétségtelenül a megyeri pályán lezajló lóversenyek alkalmával fogadták Brunovszkyék. Ilyenkor hordókat gurítva a székek közé, gyakran három - négyezer embert is vendégül tudtak látni. A legkapósabbak az étterem különleges halételei voltak. A kerthelyiségben lévő hatalmas akvárium mindig tele volt hallal. Ám a dzsentri rostélyostól a pácolt nyelvig szinte minden megtalálható volt a többnyire kézzel írt étlapok árukínálatában. A család egri és Balaton-vidéki borokat szolgált fel, de a Dreher Sörgyárral is jó kapcsolatot alakított ki. Különlegesség volt náluk a saját befőzésű gyümölcs, amit jobbára körtéből készítettek.
A vendéglős a harmincas években a telek végében jelentős területtől vált meg. Az így kialakult négy házhely árából fizette ki gyermekeit. Brunovszkyéknak ugyanis négy gyermekük született s mintha előírás lett volna a családban, ismét József vitte tovább az üzletet. A többiek közül Rozália borkereskedéssel kezdett foglalkozni, Hermina a már idősödő Balassa Ernő felesége lett, Ernő pedig - Magyarországot elhagyva - Párizsban telepedett le. Ennek a kapcsolatnak volt köszönhető, hogy Katalin édesapja, az 1909-ben, még a Pázmány utcai épületben született Brunovszky József nagybátyjához költözve, Párizsban tanulhatta ki a vendéglátás fortélyait. Ekkortájt azonban a családfő elhunyt, 1916-ban a saját maga által faragott szobor alatt ravatalozták fel. A vendéglő ügyeit felesége vitte tovább. Hét év múlva azonban hozzáment a tizenöt évvel fiatalabb Gáal Jenőhöz. Ettől kezdve az ötgyermekes egri vendéglőssel együtt vezették az üzletet. A közönség Gáal-féle vendéglőként kezdte emlegetni az 1929-ben közigazgatásilag Újpesthez csatolt helyet. A Párizsból hazatérő Brunovszky fiú egy évvel később itt, édesanyja műhelyében szerezte meg segédlevelét.
Katalin szavai szerint édesapja csak 1938-ban, mestervizsgája megszerzése után vette át a vendéglő irányítását. Már tizenéves korától részese volt mindennek, ami a vendéglőben történt. A vendégek közelében nőtt föl. Nem volt olyan szakasza az épületben zajló munkáknak, amit ne ismert volna. Nem csoda, hogy fiatal kora ellenére az alkalmazottak csak "Főnök Úr"-nak szólították. Gaál Jenő hamar megbetegedett, nem nagyon folyt bele az üzletbe. Legnagyobb fia, a Ritz felszolgálójaként dolgozó István pedig néhány hajón töltött év után Miamiban telepedett le. Brunovszyky József a ház átvételével egy időben meg is nősült. A városháza végrehajtójának lányát, B. Varga Jolánt vette el. Egy év múlva meg is született első gyermekük, József. Ő azonban nem lehetett negyedik a sorban, mert héthónapos korában a szőlő permetezésekor használt méregtől bélfertőzést kapott, és meghalt. A családnak később még két gyermeke született. A családi iratok megőrzője, Katalin és négy évvel fiatalabb öccse, László.
A harmincas évek végén a fiatal házaspár éjt nappallá téve dolgozott. A fiatalasszonyt anyósa tanította meg főzni, és sütni. Tőle tudott meg mindent, amire a vendéglőben szüksége lehetett. Egy ideig még jól is ment az üzlet, bálok, rendezvények, esküvők követték egymást. A konyhára nem lehetett panasz. A vendéglő borraktárral, szeszpincével, sőt önálló szikvízüzemmel bővült. A korábbi szenes kályhák központi fűtéssel ellátott tetszetős rézbojlereknek adták át a helyüket. A termek kályhái a telek egyik eladott házhelyén lakó Sommer Sándor kályhás mester keze munkáját dicsérik. Bár a háborús hangulat napról napra erősebbé vált, 1940-ben még a vendégeket hívogató szórólapok készültek. A konyhában pedig még javában készülhetett a házigazda kedvenc süteménye, a diós ízesítésű rácsos tészta, a spicpungli.
A háború azonban megállj-t parancsolt az étterem további fejlődésnek. A közeli állomás épülete valódi csatatérré változott. A családfő több rászorulónak is menedéket biztosított a vendéglő pincéjében. Rendszeresen az épület előtt, a hajdani Horthy Miklós úton hajtották végig zsidókat. Amikor egy alkalommal Brunovszky József pogácsát, zsömlét és italt vitt nekik, csaknem életével fizetett érte. A háború éveiben a vendéglő népkonyhaként működött. Budapest ostroma alatt orosz tisztek költöztek a termekbe. Itt hozták létre a parancsnokságot. A rendszeresen zajló kihallgatásokhoz a nyelvet jól beszélő Sommer Sándor kályhást, vagy feleségét hívták tolmácsnak. 1944-ben a háború még javában tartott, amikor az épületbe már kezdett visszatérni az élet. Az újjáépített alsó házba az Egyesült Izzótól rendelt új söntést a család. A visszatérő vendégeket a jól ismert remek konyha mellett ismét sakk, kártya, biliárd, és tekepálya várta.

Az összeállítás további része elolvasható a lap nyomtatott változatában.