Rákospalotai Villasor: Villasor 10.:Passuth villa

Passuth László író az 1920-as évektől lakott a Villasoron. Édesanyja, Éber Emmanuella 1920-21-ben a . helybéli polgári fiúiskolában tanított.
Passuth László több könyvében / Kutatóárok, Rézkor/ megemlékezik palotai-újpesti éveiről.
Passuth László leánya, dr. Passuth Krisztina művészettörténész több nyarat töltött a Passuth-villában.

Passuth László fotója

Passuth László (Budapest, 1900. VII. 15. – Balatonfüred, 1979. VI. 19. .) író, műfordító, a Magyar Pen Club elnöke

Passuth László művei /Forrás: Wikipédia/:

Eurázia (regény, Bp., 1937);
Esztergomi symposion (tanulmányok, Bp., 1937);
Esőisten siratja Mexikót (történelmi regény Hernando Cortezről, Bp., 1939);
Nápolyi Johanna (történelmi regény, Bp., 1940);
A lombard kastély (regény, Bp., 1940-1944);
A bíborbanszületett (történelmi regény (Immanuel császár élete és III. Béla magyar király indíttatása, Bp., 1943);
Forgóajtó (regény, Bp., 1944);
Felhő és oázis (regény, Bp., 1946);
Fekete bársonyban (történelmi regény, Bp., 1946);
Idegenek (regény, Bp., 1949);
Sasnak körme között (történelmi regény Zrínyi Ilonáról, Bp., 1956);
A mantuai herceg muzsikusa (történelmi regény, Claudio Monteverdiről,Bp., 1957);
Négy szél Erdélyben (történelmi regény a Báthory családról (Báthory István és kora), Bp., 1957);
Lagunák (történelmi regény, Bp., 1958);
Megszólal a sírvilág (regény, Bp., 1959);
Édenkert az óceánban (regényes útirajz, Bp., 1959);
Sárkányfog (történelmi regény a Báthory családról,(Báthory Zsigmond és kora), Bp., 1960);
A harmadik udvarmester (történelmi regény, Bp., 1962);
Ravennában temették Rómát (történelmi regény Nagy Teodorikról, Bp., 1963);
Aranyködben fáznak az istenek (történelmi regény (Raffaello és koráról), Bp., 1964);
Kutatóárok (önéletrajz, Bp., 1966);
Madrigál (történelmi regény,(Carlo Gesualdoról),Bp., 1968);
Rézkor (önéletrajz, Bp., 1969);
Örök Hispánia (útirajz, Bp., 1969);
Hétszer vágott mező (történelmi regény, 1-2. (III. Béla halálától II. Endre haláláig) k., Bp., 1970);
Nápoly (ismeretterjesztő könyv, Bp., 1972);
Találkoztam Esőistennel (útleírás, Bp., 1972);
Gyilokjáró (önéletrajz, Bp., 1973);
Tört királytükör (történelmi regény (Luxemburgi Zsigmond koráról),Bp., 1974);
Emlék és folytatás (regény, Bp., 1975);
Tornyok árnyékában (cikkek, tanulmányok, úti jegyzetek, Bp., 1977);
Barlangképek (önéletrajz, Bp., 1978);
Medúzafej (történelmi regény, 1979);
Víz tükrére krónikát írni (történelmi regény, (Mo. 1540-1571 között), Bp., 1980);
Tíz esztendő tető alatt (önéletrajz, Bp., 1981);
Anselmus (történelmi regény, Bp., 1983).

PASSUTH Krisztina

művészettörténész
Budapest, 1937. április 27.
1956–1961: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet–történelem szak; 1987: Párizsban a Sorbonne-on megszerezte az államdoktorátust. A MTA Művészettörténeti Bizottságának és az AICA, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozatának tagja. 1962–1966 között a Magyar Nemzeti Galériában, 1966–1977 között az Szépművészeti Múzeum grafikai osztályán dolgozott, majd a modern osztályt vezette. Az 1970-es évek végén Franciországba emigrált. 1978–1979: a párizsi Pompidou Központban dolgozott, 1980–1991: Párizs Város Modern Művészeti Múzeum könyvtárvezetője, kiállításokat rendezett (1989: František Kupka-kiállítás). 1992-ben települt vissza Magyarországra. 1993-2003: az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Művészettörténeti Intézetének intézetvezető professzora, 1993 óta a Doktori Iskola vezetője. 2001: Németh Lajos-díj. A magyar művészettörténet meghatározó egyénisége, a közép-európai összehasonlító művészettudomány kiemelkedő képviselője. Több mint három évtizeden keresztül tevékenykedett múzeumokban, kiállítási intézményekben. Tudományos munkássága mellett számos kiállítást rendezett, művészetkritikákat publikált. Szakterülete az 1910-es, 1920-as évek kelet-közép-európai avantgárd művészete, valamint a franciaországi modern művészet. Könyvei és tanulmányai új összefüggéseket tárnak fel a különböző művészeti mozgalmak, folyóiratok kapcsolatrendszerében és a kulcsfontosságú művészegyéniségek életművében. ~ írásai az 1960-as, 1970-es években vitathatatlan szerepet játszottak a klasszikus avantgárd nemzetközi kontextusban történő meghatározásában, ezenkívül a nyugat- és kelet-európai művészet találkozási pontjaira vonatkozó kutatásai nagymértékben hozzájárultak a magyar művészek külföldi megismertetéséhez.

Főbb művei
• A festészet műhelyében (1964)
• A Nyolcak festészete (1967)
• Le Corbusier – Maillol – Braque (1971)
• Képzőművészet és bábszínház (társszerző, 1971)
• A századforduló művészete (1971)
• Magyar művészek az európai avantgarde-ban (1974)
• Orbán Dezső (1977)
• Tihanyi (1977)
• Kurt Schwitters (1978)
• Art du XXe siècle (társszerző, 1978)
• Márffy Ödön (1978)
• Suprématisme et constructivisme (társszerző, 1979)
• Moholy-Nagy (1982)
• Koós Iván (1985)
• Les avant-gardes de l'Europe Centrale (1988)
• Tranzit (1996)
• Avantgarde kapcsolatok Prágától Bukarestig 1907–1930 (1998)
• Brançusi és Brancusi (társszerző, 2005).

Forrás: artportal.hu

A Kultura.hu web-oldalon az alábbiak olvashatók dr. Passuth Krisztináról:
Passuth Krisztina: "Úgy gondoltam, hogy ebből én már ki fogok maradni"

2010. március 16.

"Már nem vártam ezt az elismerést, ezért nagyon nagy örömöt jelent nekem, hogy megkaphattam a Széchenyi-díjat. Úgy gondoltam, hogy ebből én már ki fogok maradni" - mondta Passuth Krisztina művészettörténész, aki a közép-európai összehasonlító művészettudomány terén végzett kutatómunkájáért és a magyar művészet külföldi népszerűsítéséért vehette át hétfőn a díjat.

Passuth Krisztina

(MTI) - A művészettörténész felidézte, hogy édesapjával, Passuth László íróval a Szépművészeti Múzeumban tett séták indították el a művészet-történészet felé. "Vasárnap délelőttönként, a szabadnapján mentünk a múzeumba" - emlékezett, majd hozzátette, hogy csak egyetemista korában ébredt fel benne az érdeklődés az avantgárd iránt.

"Akkoriban - 1956 és 1961 között jártam egyetemre - nem lehetett tanulmányozni az avantgárd műveket" - mondta, majd hozzátette, végül nem egy kiállítás vagy mű fordította a figyelmét az 1910-es, 1920-as évek képzőművészete felé, hanem Kassák Lajos. "Azt hiszem, ez nem szorul különösebb magyarázatra. Számomra reveláció volt az ő személye, gondolatai, tudása és az új képzőművészeti irányzatok iránti nyitottsága" - emlékezett. A másik nagy szerelmet Bálint Endre képei jelentették. "Akkor láttam a képeit, amikor 1962 végén hazatért párizsi emigrációjából, és ma is nagyon kedvelem az ő művészetét" - mondta.

Passuth Krisztina ugyanakkor hozzátette: Nyugat-Európában még ma is alig ismerik a korszak kelet-európai művészetét. "Ahhoz képest, hogy mennyire ismeretlen volt, mostanában kezd beszivárogni a művészettörténészek világába a kelet-európai avantgárd" - tette hozzá, majd egyik büszkeségeként említette azt a tanítványaival szervezett franciaországi tárlatsorozatot, amellyel sikerült "egy pici rést nyitni a teljes homályon" a magyar Vadak felé. "Szerencse, hogy a franciák tudták csatolni a saját mozgalmukhoz, a fauve-okhoz" - jegyezte meg.

Életének egyik legfontosabb mozzanatának azonban a Nyolcak festőcsoportjának felfedezését tartja. "1965-ben rendeztem a Nyolcak képeiből egy kiállítást, aztán 1967-ben könyvet is írtam róla" - mondta, hozzátéve: most tanítványaival egy nagyszabású tárlatot készítenek a legjelentősebb magyar avantgárd művészcsoport alkotásaiból a pécsi Európai Kulturális Fővárosa programsorozat részeként.

Életének másik fontos eseményének a Moholy Nagy László-monográfia megírását tartja, amely később németül, franciául és angolul is megjelent. "Számomra is meglepetés volt, hogy még ma is ez az 1982-ben megjelent munka a tankönyv az amerikai egyetemeken" - tette hozzá.

Jelenleg azonban a pécsi kiállítás foglalkoztatja a leginkább, mint mondta, komoly feladat a hazai magángyűjteményekben lévő képek felkutatása, mivel a tulajdonosok adatai nem nyilvánosak. "Szerencsére a legtöbb kép a hazai múzeumokból kölcsönkérhető" - mondta. Reménytelennek tartja viszont az eredeti terv megvalósítását, hogy külföldi analógiákat is bemutassanak a Nyolcak Európában elnevezésű kiállításon, például néhány Matisse- vagy Cézanne-kép erejéig. "Az ilyen mesterműveket két-három évvel a kiállítást megelőzően szokták kölcsönkérni, mi pedig nagyon le vagyunk maradva. Ráadásul nagyon sokba kerülne a kölcsönzésük és a szállításuk" - tette hozzá.

Passuth Krisztina 1937-ben született Budapesten. 1961-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténet-történelem szakon. 1962 és 1966 között a Magyar Nemzeti Galériában, 1966 és 1977 között a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályán dolgozott, majd a modern osztályt vezette.

Az 1970-es évek végén Franciaországba emigrált és a párizsi Pompidou Központban dolgozott. 1980-tól 1991-ig a párizsi városi Modern Művészeti Múzeum könyvtárvezetője volt, emellett pedig kiállításokat rendezett. 1987-ben a Sorbonne-on doktorált. 1992-ben települt vissza Magyarországra. 1993-tól 2003-ig az ELTE Bölcsészettudományi Kara Művészettörténeti Intézetének intézetvezető professzora volt, 1993 óta a doktori iskola vezetőjeként is dolgozott.