Aggházy Gyula, felesége Aggházyné Balló Mariska és annak édesapja, Balló Ede, aki sokat vendégeskedett az Aggházy villában.
"Meg kell említenem az Aggházi családot, akiknek két lányuk volt. A nagyobbik, Babus művészettörténész lett." - lásd: Villasor 8.-nál közöltek.
Aggházy család
1. Gyula, genre- és tájképfestő szül. 1851-ben Budapesten. Gyermekkorában a zenéhez és festészethez egyenlő mértékben vonzódott, s egy ideig működött is a nemzeti szinház zenekarában, de később Ujházy Ferencnél antik minták után annyit rajzolgatott, mig végre a festészet iránt való vonzalma kerekedett felül. Tanult Bécsben; majd később Wagner oldala mellett három esztendeig Münchenben, mig a hetvenes évek közepén Párisba ment; hol Munkácsy Mihály műtermében fejezte be tanulmányait. Első feltünést keltő festménye a Kártyavetőnő volt, melyet csakhamar jellemzetes életteljes képe: a Dagasztó menyecske követett. Kényszer-koncert címü festménye, mely rongyos cigányzenészeket ábrázol, kik havas tájékon zeneszóval akarják megszelidíteni a véletlenül utjukra tévedt ordast, erőteljes jellemzésével az 1880-iki párisi Salon műbarátainak az érdeklődését is lekötötte. 1881-ben Terefere címü képével a műcsarnok Ráth-féle százaranyas díját nyerte el. Ez a műve jelenleg a nemzeti muzeum képtárában látható. Nevezetesebb festményei még: a Kenderáztató, a Mosónők és a Vásári jelenet. Az egyházi festészet terén A bűnös asszony-nyal keltett figyelmet. Ujabb időkben leginkább hangulatos tájképeket állít ki, melyekhez a Balaton vidékéről keres motivumokat. Aggházy, pár év óta a rajztanári pályán is működik, nagyon gondos lelkiismeretes művész; a rajz nála lényeges dolog, sőt pontossága nem egyszer kicsinyeskedővé teszi a részletek kiemelésében.
Forrás:
http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC00003/00110.htm
Aggházy Gyula portréja és szignója:
Született Dombóváron 1850. március 20-án.
Iskoláit Dombóváron, Budapesten kezdte. Hazai tanítómestere Ujházy Ferenc volt. 1869-71 között Bécsben, 1871-től Münchenben tanult. Párizsi tartózkodása idején Munkácsy Mihály irányításával dolgozott.
1876-tól Szolnokon, majd Budapesten élt, 1887-1896 között az Iparművészeti Főiskola, majd a Rajztanárképző Főiskola tanára.
1874-től szerepelt a kiállításokon népi életképekkel, balatoni tájképekkel. Jelentős, feltűnést keltő képe volt a "Kártyavetőnő", a "Dagasztó menyecske", a "Kényszer-koncert". "Tere-fere" című képe 100 aranyas Ráth György-díjat nyert (1881), "Lakodalom" című műve megkapta a londoni művészek ezüstérmét (1908).
1884-ben "Házasságtörő nő" című képéért a Tárkányi Béla apátkanonok által adományozott 500 forintos Egyházfestészeti-díjat kapta.
(Korok és emberek; Magyar Életrajzi Lexikon; Révai Nagylexikon + kiegészítés)
"Aggházy Gyula festői ambícióit nem fogadta kitörő lelkesedéssel édesapja, aki mindenképpen zenésznek szánta fiát. Ezért a konzervatórium elvégzése után a Nemzeti Színház zenekarához szerződött. A festést azonban nem hagyta abba, továbbra is szorgalmasan járt tanulni Újházy Ferenchez. Inkább a zenélést adta fel, és 1869-ben beiratkozott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára. ..."
(A budavári templom Aggházy ecsetjével - Festőállvány - Népszabadság 2002. június 17. - Szerző: Várnai Vera)
Aggházy Gyula bécsi tartózkodása (1869-71) idején szintén az akadémián dolgozott Pállik Béla, Mészöly Géza, Frecskay László és Bruck Lajos.
Aggházy nappal az akadémián tanult s este egyik külvárosi színházban zenekari hegedűs volt. Együtt lakott Tölgyessy Artúrral, akit hegedülni is tanított. Tölgyessy később Münchenben folytatta tanulmányait, ahol együtt lakott Feszty Árpáddal (aki Kubinszky Lengyel tájképfestő tanítványa volt), s Gross-Hessenloh-ban s az angol kertben tájképtanulmányokat készítettek. 1875-ben Aggházyval (és a szintén ott tartózkodó Spányival, Ébnerrel) Szolnokon ismét találkoztak.
Szolnok szerepe a magyar képzőművészetben a XIX. század közepe óta jelentős. Felfedezését August von Pettenkofen osztrák festőnek köszönhette, aki az 1848-49-es szabadságharc idején járt Magyarországon. 1851-1881-ig szinte minden esztendőben felkereste a várost, évről-évre új témákat keresett és talált itt. Hírnevének és vonzerejének következtében sok osztrák és magyar festő keresi fel Szolnokot, így az 1870-es évek elején Deák-Ébner Lajos, Aggházy Gyula és Bihari Sándor mellett többek között itt találhatjuk Böhm Pált, Mednyánszky Lászlót is.
Budapestre visszatérve az Epreskertben igényel és kap műteremlakást.
A Városliget közelében, az egykori Külső Aradi és Hajtsár utcák között feküdt az az elvadult, eperfákkal benőtt terület, amelyet Epreskertnek neveztek. Huszár Adolf, akinek a Deák-szobor elkészítéséhez megfelelő, nagyméretű helyiségre volt szüksége, itt kapott telket a fővárostól és 1881-re felépítette műtermét. Ezután merült fel az ötlet, hogy az Epreskert teljes területén művésztelepet alakítsanak ki.
A főváros 1883-ban, támogatva a Magyar Képzőművészeti Akadémia létesítését, a területet két részre osztotta, középen a mai Kmetty utcával. Az Epreskert északnyugati részén - a Képzőművészeti Akadémiának adományozott telken - Benczúr Gyula, Lotz Károly és Stróbl Alajos mesteriskolája épült fel. A kertben antik, középkori és reneszánsz műemlékek másolatait állították fel. Itt állították fel például a Kolozsvári testvérek prágai Szent György szobrának másolatát és ide szállították a Mátyás-templom Schulek Frigyes-féle purista helyreállításakor eltávolított középkori részleteket is. Stróbl Alajos és növendékei mentették meg a pesti Orczy téren lebontásra ítélt józsefvárosi barokk kálváriát, Mayerhoffer András alkotását (1744-1749): darabokra szedték és itt a kertben építették fel újra.
Stróbl élettel és egyéni karakterrel töltötte meg az Epreskertet: jelmezes művészestélyeket rendezett, tanítványaival történelmi darabokat adott elő. Sok előkelő látogatója is volt, Ferenc József is többször járt az Epreskertben.
Az egykori Epreskert délkeleti részén a főváros egyik művésztelepe alakult ki, ahol nyolc műterem épült föl: a Lendvay utcában a szobrászok, a Bajza utcában a festők kaptak helyet. Itt állt például Zala György, Donáth Gyula, Szécsi Antal, Aggházy Gyula, Konek Ida háza, valamint a társasági élet egyik központja, Feszty Árpád és Jókai Mór közös villája.
Elsőként Aggházy Gyula festőművész müncheni hatású villája épült fel Benczúr Béla tervei szerint 1884-ben, az Epreskert 16. szám alatt.
A józsefvárosi kálvária az Epreskertben, 1929.
Balogh Rudolf felvétele
BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár ltsz: 67.915
Aggházy Gyula készítette az Operaház egyik legszebb terme, a királylépcső emeleti galéria bal oldali lumettáinak leheletfinom tájképeit.
A budavári Mátyás templom Loretói kápolnájának oltárképe szintén az ő munkája.
"... Szívesen festette Budapestet is. Az 1880-as években készült az itt (értsd: a budavári Nagyboldogasszony-templom) látható festménye, amely a Szentháromság tér végét ábrázolja, háttérben a budavári Nagyboldogasszony-, mai nevén Mátyás-templommal, persze még a nagy átépítés előtti állapotában. ..."
(A budavári templom Aggházy ecsetjével - Festőállvány - Népszabadság 2002. június 17. - Szerző: Várnai Vera)
Másik jelentős munkája volt az erzsébetvárosi templom bal oldali oltárképe, a "Gábor arkangyal".
Tarany (Somogy) barokk templomának egyik mellékoltárát díszíti Aggházy Gyula "Mária mennybemenetele" című képe.
A bártfai templom oltárképe is Aggházy Gyula alkotása.
Munkája megtalálható az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániatemplomban (Budapest, Rózsák tere 8.)
Aggházy Gyula mesterének tisztelegve festette az "Ipolyi Arnold üdvözli Munkácsy Mihályt" című festményt.
Edward T. Compton stílusában tátrai tájképeket is festett, pl. "Csorba-tó a Szoliszkóval".
1874-től akadémikus irányzatot képviselő népéletképekkel szerepelt kiállításokon.
1880-ban "Petőfi dalban és rajzban" címmel Petőfi 16 költeményéhez írt Hubay és Aggházy (Aggházy Gyula testvére) zongorára zenét, a kiadványhoz Vastagh György már elkészített egy illusztrációt, amelyet Párizsba küldtek (ott adták ki), ahol Munkácsy, Zichy, Ébner és Aggházy Gyula is rajzolt hozzá.
1883-ban szerepelt az első kolozsvári (és erdélyi) képkiállításon a "Park-részlet" című képpel. A képet az 1883. február 11-i cikkében így értékelte a Kolozsvári Közlöny műbíráló újságírója:
"A kis kép összehajló lombos fákkal, melyek hátterében kunyhó van, az előtérben pedig, egy kisfiú értekeződik egy hosszú nyakú gólyával. Kidolgozatlan, cél nélkül hányt-vetett és nem eléggé jól választott színekkel. A hát-térben levő kunyhó nem is aesthetikus és nincs is jól festve, de az előtérben a kis fiú és az őt környező világi táj szerény, de kellemes idea."
Mint látható, nem fogadták képét túl nagy elismeréssel.
Ennek ellenére 1890-ben, 1902-ben és 1903-ban is kiállít az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kiállításain Kolozsváron.
A századforduló után hangulatos impressziójú tájképeihez a Balaton környékéről keresett motívumokat, sokan tekintették őt is a "Balaton festőjének".
1887-1896 között az Iparművészeti Főiskola, 1897-től a Mintarajziskola tanára volt, mestereként tisztelte többek között Pazsiczky Sándor (1881-1955), Keményffy Jenő (1875-1920), Mendlik Oszkár (1871-1963).
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1902/3. évi Téli Kiállításán a királyi palota megvásárolta "Vonó négyes holdvilágnál" című olajfestményét, és "Részlet Lovranóból" című képe is vevőre talált (Vevője : özv. Szontág Árpádné, Budapest).
Ugyanekkor, 1903-ban a Hazai Művásárlók Egyesülete Aggházy Gyula: "Tót atyafi" című olajképét vásárolta meg.
Aggházy Gyula 1919. május 13-án Budapesten halt meg, sírhelye a Kerepesi temetőben van.
1922. márciusában emlékkiállítást rendeztek Budapesten halálának 3. évfordulóján.
Aggházy Gyula több életképe és a Mészöly irányzathoz kapcsolódó képe megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában.
1937-ben Ambrozovics Dezső, budapesti műfordító és műgyűjtő több mint 250 műtárgyból - elsősorban festményekből - álló kollekcióját a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak ajándékozta, s ekkor kerültek a múzeum gyűjteményébe Aggházy Gyula képei is (Bihari Sándor, Hegedűs László, Mednyánszky László, Rippl-Rónai József, Rudnay Gyula, Székely Bertalan és Telepy Károly művei mellett).
2000. júliusában Aggházy Gyula kép is szerepelt Tihanyban, a Bencés Apátsági Múzeum "Magyar táj, magyar ecsettel" című tárlatán. A kiállítást Dr. Mádl Ferenc nyitotta meg.
2000-ben Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban a festő halálának 100. évfordulója alkalmából rendeztek kiállítást "Munkácsy művészetének szellemi örökösei - tanítványok, követők" címmel. A tárlaton szereplő művészek a következők voltak: Aggházy Gyula, Baditz Ottó, Bihari Sándor, Deák Ébner Lajos, Fényes Adolf, Halmi Artur, Kernstok Károly, Koszta József, Pataky László, Révész Imre, Rippl-Rónai József, Rudnay Gyula, Thorma János, Tornyai János, Vágó Pál és természetesen Mu
Aggházy Gyula (Dombóvár, 1850. márc. 20. – Bp., 1919. máj. 13.): festő, tanár. 1869–71-ben a bécsi, 1871-től a müncheni ak.-án tanult. 1871-ben hazatért és rövid szolnoki tartózkodás után Párizsba utazott, ott Munkácsy tanítványa volt. A müncheni naturalizmus stílusában készített életképeket. 1876-tól Szolnokon és Bp.-en élt. 1897-től a Mintarajzisk. tanára. Anekdotikus naturalista zsánerképeivel: Terefere (1880), No ne izéljen! (1886) jelentős sikert ért el. Több élet- és Mészöly Géza irányához kapcsolódó tájképpel szerepel az MNG-ben.
Forrás:
http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC00003/00110.htm
Ketten, kedvesem! 1879 Olaj, vászon 79 x 58 cm Jelezve balra lent: Aggházy Gy. 879 Kiállítás: Aggházy Gyula, Ujházy Ferenc emlékkiállítása és Róna József gyűjteményes kiállítása, Budapest, Műcsarnok, 1922 március (kat. 17. Ketten, Kevesem!
Forrás: www. axioart.com |
Aggházy Gyula portréja és szignója:
  KéAgNapfényes mezőn
Aggházy GyulaDombóvár, 1850 — Budapest, 1919Festő. Tanulmányait Budapesten kezdte Ujházy Ferencnél, majd Bécsben és Münchenben folytatta. Müncheni mestere: Wagner Sándor. A mesteriskolát Párizs jelentette számára, ahol egy évig Munkácsy Mihály műtermében dolgozott. Hazatérve Szolnokon működött, majd végleg Budapesten telepedett le. 1897-től a Mintarajziskola tanáraként működött. Első kiállított műve 1872-ben a Mesélő baba című zsánerkép. Hasonló témájú és felfogású műveivel, humoros népéletképeivel gyorsan népszerűvé vált. A 19. század végi anekdotafestés mestere, de szolnoki és balatoni tájakat is festett. Rendszeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Mint elismert művész, megbízást kapott a budavári koronázó templom lorettói kápolnája oltárképeinek megfestésére. Több alkotása található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében. Forrás: http://biralat.hu/muveszek/agghazy_gyula.262.html?pageid=56  Aggházy Gyula: Csokonai Vitéz Mihály portréja a csurgói református gimnázium dísztermében. Forrás: www. diak.csvmrgk.hu Meghalt: Budapest, 1919. május 13. Mestere: Wagner Sándor, Munkácsy Mihály 1869-73 között előbb a bécsi, majd a müncheni akadémián tanult, az utóbbi helyen Wagner Sándor | [lásd] növendékeként. 1874-75-ben rövid szolnoki tartózkodás után Párizsba utazott, ahol Munkácsy Mihály |[lásd] környezetében dolgozott. 1876-ban egy esztendőt Szolnokon töltött, végül Pesten telepedett le, ahol főként szolnoki zsánerélményeit vitte vászonra a Pettenkofen által kimunkált könnyed festői modorban. Szolnokhoz kötődik legnagyobb igényű képe, a Munkácsy pszichologizáló művészetére utaló Terefere, amelyért 1881-ben Ráth György-díjat kapott. 1885-ben Mészöly Géza | [lásd] hívására a Balaton mellé költözött, s a szolnoki tematikát dunántúlira cserélte fel. 1897-től haláláig a Mintarajziskola tanára volt. Anekdotizáló, kispolgári szemléletű életművéből kiemelkedik néhány, tanulmánynak szánt tájképe, köztük aTájkép boglyával és szekérrel (1880-as évek vége) című kompozíció. Irodalom:
2. A. Károly, zongoraművész zeneszerző, szül. 1855 október 30. A. zongora tanulását 8 éves korában kezdte. Mestere Bartalus volt, majd 3 évig a Nemzeti Zenedébe járt s már ekkor megjelent egy kánonja (Budapest, Táborszky). 1870-ben a bécsi «Zenekedvelők Egyesülete» konzervatóriumának kiművelési osztályát és Brucknernél az elméletet végezte ahol a II. évf. végén egyhangulag aranyérmet itéltek neki. 1874 óta 3 éven át Budapesten Liszttől tanult tovább, s Liszt-ösztöndijjal ment 1878 okt. Párisba hol Hubay Jenővel hangversenyeket rendezett. Közben, 1879 tavaszán Londonban a Benedict-féle St. James Hall-hangversenyeken játszott és 1881. Algeriában sajtó alá rendezte az éppen elhunyt Vieuxtemps vázlatban maradt müveit. Olaszországon át hazatérve, a nemzeti zenede tanára lett, de csekély javadalmazással. Végre is maga Liszt Ferenc gondoskodott róla, hogy még évközben a berlini Stern-féle konzervatóriumban hétszerte nagyobb fizetéssel alkalmazzák zongoratanárnak. 3 év mulva Kullak (l. o.) intézetében lett tanár. 1889 elején Budapesten hangversenyt adott s az év nyarán itt végleg letelepedett, mint a nemzeti zenedének és a Zenekedvelők Egyesülete intézetének tanára. 1891 -92-ben a m. kir. opera korrepetitora is volt. Zenekarra szerzett: szimfóniát, magyar táncot, Csiky G. «Szép leányok» és Almási (Balogh) Tihamér «Borzáné Marcsája» c. népszinművéhez zenét; vonósnégyese (25. mű) Durdillynél jelent meg Párisban ahol Choudens, ugyanaz mint Berlinben Bote és Bock, majd Kahnt, Mainzban pedig Schott, nagyszámu zongoraműveit adták ki melyekből előkelőség s az érzés melege sugárzik. /Pallas Nagylexikon: http://mek.niif.hu/00000/00060/html/001/pc000157.html  Aggházy Gyula síremléke a budapesti Újköztemetőben /Forrás: http://www.agt.bme.hu/varga/foto/ujkozt/agghazy-gy.html Aggházy Gyula festő művei
Forrás: http://agghazy-gyula.festmenykereskedelem.hu/
 |
Kalapos hölgy
Aggházyné Balló Mariska: Mezei csokor Forrás : agghazyne-ballo-mariska.hung-art.com Balló Ede / 1859 Gyergyszentmiklós- 1936 Budapest / Varga Nándor Lajos: Balló Ede
 Aggházy Kamil:Budavár bevétele 1849-ben I-II.Budapest, 2001
A kétkötetes munka első részében napról napra követhetjük az 1849-es Budai hadjárat eseményeit, az előzményeket, az ostrom pillanatait és az utóhangokat. Az első kötet adattárában a hadseregek felszerelését, fegyverzetét, a tisztek beosztását, a hadseregek és a lakosság veszteségeit, az elesett katonák emlékműveit és számos egyéb adatsort mutat be a szerző. Forrás: www.bookline.hu Vitéz Aggházy Károly emlékműve Budapesten, a Városmajorban látható: http://www.kia.hu/konyvtar/pestikert/varosmajor_rajz.htmrcius 2 G0-án.Az egykori Kilián laktanya (Kilián György laktanya) épülete Budapesten a Ferenc körút és az Üllői út kereszteződésében áll, szemben a Corvin közzel, az 1956-os forradalom idején a később kivégzett Maléter Pál székhelye.  A Kiliánt korábban Mária Terézia laktanyának nevezték. Az épület eleve laktanyának épült 1843-tól, Hild József 1835-ben készült tervei alapján. A hatalmas, harmincezer négyzetméteres épületet 1845-ben adták át. Aggházy Kamil ezredes itt kezdte el gyűjteni a későbbi Hadtörténeti Múzeum hadirelikviáit, mielőtt azok a budai Nádor laktanyába kerültek. /Forrás: www.torzsa.blog.hu/  AAAGIskoláit Dombóváron, Budapesten kezdte. Hazai tanítómestere Ujházy Ferenc volt. 1869-71 között Bécsben, 1871-től Münchenben tanult. Párizsi thttp://www.agt.bme.hu/varga/foto/farkasreti/agghazy-k.htmlartózkodása idején Munkácsy Mihály irányításával dolgozott. 1874-től szerepelt a kiállításokon népi életképekkel, balatoni tájképekkel. Jelentős, feltűnést keltő képe volt a "Kártyavetőnő", a "Dagasztó menyecske", a "Kényszer-koncert". "Tere-fere" című képe 100 aranyas Ráth György-díjat nyert (1881), "Lakodalom" című műve megkapta a londoni művészek ezüstérmét (1908). 1884-ben "Házasságtörő nő" című képéért a Tárkányi Béla apátkanonok által adományozott 500 forintos Egyházfestészeti-díjat kapta. (Korok és emberek; Magyar Életrajzi Lexikon; Révai Nagylexikon + kiegészítés) | ||||||||||||||||||||||||||||
| Dombóvár, 1850. - Budapest, 1919. | Kiállítások: | ||||||||||||||||||||||||||||
Született Dombóváron 1850. március 20-án.
Iskoláit Dombóváron, Budapesten kezdte. Hazai tanítómestere Ujházy Ferenc volt. 1869-71 között Bécsben, 1871-től Münchenben tanult. Párizsi tartózkodása idején Munkácsy Mihály irányításával dolgozott.
1876-tól Szolnokon, majd Budapesten élt, 1887-1896 között az Iparművészeti Főiskola, majd a Rajztanárképző Főiskola tanára.
1874-től szerepelt a kiállításokon népi életképekkel, balatoni tájképekkel. Jelentős, feltűnést keltő képe volt a "Kártyavetőnő", a "Dagasztó menyecske", a "Kényszer-koncert". "Tere-fere" című képe 100 aranyas Ráth György-díjat nyert (1881), "Lakodalom" című műve megkapta a londoni művészek ezüstérmét (1908).
1884-ben "Házasságtörő nő" című képéért a Tárkányi Béla apátkanonok által adományozott 500 forintos Egyházfestészeti-díjat kapta.
(Korok és emberek; Magyar Életrajzi Lexikon; Révai Nagylexikon + kiegészítés)
"Aggházy Gyula festői ambícióit nem fogadta kitörő lelkesedéssel édesapja, aki mindenképpen zenésznek szánta fiát. Ezért a konzervatórium elvégzése után a Nemzeti Színház zenekarához szerződött. A festést azonban nem hagyta abba, továbbra is szorgalmasan járt tanulni Újházy Ferenchez. Inkább a zenélést adta fel, és 1869-ben beiratkozott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára. ..."
(A budavári templom Aggházy ecsetjével - Festőállvány - Népszabadság 2002. június 17. - Szerző: Várnai Vera)
Aggházy Gyula bécsi tartózkodása (1869-71) idején szintén az akadémián dolgozott Pállik Béla, Mészöly Géza, Frecskay László és Bruck Lajos.
Aggházy nappal az akadémián tanult s este egyik külvárosi színházban zenekari hegedűs volt. Együtt lakott Tölgyessy Artúrral, akit hegedülni is tanított. Tölgyessy később Münchenben folytatta tanulmányait, ahol együtt lakott Feszty Árpáddal (aki Kubinszky Lengyel tájképfestő tanítványa volt), s Gross-Hessenloh-ban s az angol kertben tájképtanulmányokat készítettek. 1875-ben Aggházyval (és a szintén ott tartózkodó Spányival, Ébnerrel) Szolnokon ismét találkoztak.
Szolnok szerepe a magyar képzőművészetben a XIX. század közepe óta jelentős. Felfedezését August von Pettenkofen osztrák festőnek köszönhette, aki az 1848-49-es szabadságharc idején járt Magyarországon. 1851-1881-ig szinte minden esztendőben felkereste a várost, évről-évre új témákat keresett és talált itt. Hírnevének és vonzerejének következtében sok osztrák és magyar festő keresi fel Szolnokot, így az 1870-es évek elején Deák-Ébner Lajos, Aggházy Gyula és Bihari Sándor mellett többek között itt találhatjuk Böhm Pált, Mednyánszky Lászlót is.
Budapestre visszatérve az Epreskertben igényel és kap műteremlakást.
A Városliget közelében, az egykori Külső Aradi és Hajtsár utcák között feküdt az az elvadult, eperfákkal benőtt terület, amelyet Epreskertnek neveztek. Huszár Adolf, akinek a Deák-szobor elkészítéséhez megfelelő, nagyméretű helyiségre volt szüksége, itt kapott telket a fővárostól és 1881-re felépítette műtermét. Ezután merült fel az ötlet, hogy az Epreskert teljes területén művésztelepet alakítsanak ki.
A főváros 1883-ban, támogatva a Magyar Képzőművészeti Akadémia létesítését, a területet két részre osztotta, középen a mai Kmetty utcával. Az Epreskert északnyugati részén - a Képzőművészeti Akadémiának adományozott telken - Benczúr Gyula, Lotz Károly és Stróbl Alajos mesteriskolája épült fel. A kertben antik, középkori és reneszánsz műemlékek másolatait állították fel. Itt állították fel például a Kolozsvári testvérek prágai Szent György szobrának másolatát és ide szállították a Mátyás-templom Schulek Frigyes-féle purista helyreállításakor eltávolított középkori részleteket is. Stróbl Alajos és növendékei mentették meg a pesti Orczy téren lebontásra ítélt józsefvárosi barokk kálváriát, Mayerhoffer András alkotását (1744-1749): darabokra szedték és itt a kertben építették fel újra.
Stróbl élettel és egyéni karakterrel töltötte meg az Epreskertet: jelmezes művészestélyeket rendezett, tanítványaival történelmi darabokat adott elő. Sok előkelő látogatója is volt, Ferenc József is többször járt az Epreskertben.
Az egykori Epreskert délkeleti részén a főváros egyik művésztelepe alakult ki, ahol nyolc műterem épült föl: a Lendvay utcában a szobrászok, a Bajza utcában a festők kaptak helyet. Itt állt például Zala György, Donáth Gyula, Szécsi Antal, Aggházy Gyula, Konek Ida háza, valamint a társasági élet egyik központja, Feszty Árpád és Jókai Mór közös villája.
Elsőként Aggházy Gyula festőművész müncheni hatású villája épült fel Benczúr Béla tervei szerint 1884-ben, az Epreskert 16. szám alatt.
A józsefvárosi kálvária az Epreskertben, 1929.
Balogh Rudolf felvétele
BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár ltsz: 67.915
Aggházy Gyula készítette az Operaház egyik legszebb terme, a királylépcső emeleti galéria bal oldali lumettáinak leheletfinom tájképeit.
A budavári Mátyás templom Loretói kápolnájának oltárképe szintén az ő munkája.
"... Szívesen festette Budapestet is. Az 1880-as években készült az itt (értsd: a budavári Nagyboldogasszony-templom) látható festménye, amely a Szentháromság tér végét ábrázolja, háttérben a budavári Nagyboldogasszony-, mai nevén Mátyás-templommal, persze még a nagy átépítés előtti állapotában. ..."
(A budavári templom Aggházy ecsetjével - Festőállvány - Népszabadság 2002. június 17. - Szerző: Várnai Vera)
Másik jelentős munkája volt az erzsébetvárosi templom bal oldali oltárképe, a "Gábor arkangyal".
Tarany (Somogy) barokk templomának egyik mellékoltárát díszíti Aggházy Gyula "Mária mennybemenetele" című képe.
A bártfai templom oltárképe is Aggházy Gyula alkotása.
Munkája megtalálható az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániatemplomban (Budapest, Rózsák tere 8.)
Aggházy Gyula mesterének tisztelegve festette az "Ipolyi Arnold üdvözli Munkácsy Mihályt" című festményt.
Edward T. Compton stílusában tátrai tájképeket is festett, pl. "Csorba-tó a Szoliszkóval".
1874-től akadémikus irányzatot képviselő népéletképekkel szerepelt kiállításokon.
1880-ban "Petőfi dalban és rajzban" címmel Petőfi 16 költeményéhez írt Hubay és Aggházy (Aggházy Gyula testvére) zongorára zenét, a kiadványhoz Vastagh György már elkészített egy illusztrációt, amelyet Párizsba küldtek (ott adták ki), ahol Munkácsy, Zichy, Ébner és Aggházy Gyula is rajzolt hozzá.
1883-ban szerepelt az első kolozsvári (és erdélyi) képkiállításon a "Park-részlet" című képpel. A képet az 1883. február 11-i cikkében így értékelte a Kolozsvári Közlöny műbíráló újságírója:
"A kis kép összehajló lombos fákkal, melyek hátterében kunyhó van, az előtérben pedig, egy kisfiú értekeződik egy hosszú nyakú gólyával. Kidolgozatlan, cél nélkül hányt-vetett és nem eléggé jól választott színekkel. A hát-térben levő kunyhó nem is aesthetikus és nincs is jól festve, de az előtérben a kis fiú és az őt környező világi táj szerény, de kellemes idea."
Mint látható, nem fogadták képét túl nagy elismeréssel.
Ennek ellenére 1890-ben, 1902-ben és 1903-ban is kiállít az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kiállításain Kolozsváron.
A századforduló után hangulatos impressziójú tájképeihez a Balaton környékéről keresett motívumokat, sokan tekintették őt is a "Balaton festőjének".
1887-1896 között az Iparművészeti Főiskola, 1897-től a Mintarajziskola tanára volt, mestereként tisztelte többek között Pazsiczky Sándor (1881-1955), Keményffy Jenő (1875-1920), Mendlik Oszkár (1871-1963).
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1902/3. évi Téli Kiállításán a királyi palota megvásárolta "Vonó négyes holdvilágnál" című olajfestményét, és "Részlet Lovranóból" című képe is vevőre talált (Vevője : özv. Szontág Árpádné, Budapest).
Ugyanekkor, 1903-ban a Hazai Művásárlók Egyesülete Aggházy Gyula: "Tót atyafi" című olajképét vásárolta meg.
Aggházy Gyula 1919. május 13-án Budapesten halt meg, sírhelye a Kerepesi temetőben van.
1922. márciusában emlékkiállítást rendeztek Budapesten halálának 3. évfordulóján.
Aggházy Gyula több életképe és a Mészöly irányzathoz kapcsolódó képe megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában.
1937-ben Ambrozovics Dezső, budapesti műfordító és műgyűjtő több mint 250 műtárgyból - elsősorban festményekből - álló kollekcióját a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak ajándékozta, s ekkor kerültek a múzeum gyűjteményébe Aggházy Gyula képei is (Bihari Sándor, Hegedűs László, Mednyánszky László, Rippl-Rónai József, Rudnay Gyula, Székely Bertalan és Telepy Károly művei mellett).
2000. júliusában Aggházy Gyula kép is szerepelt Tihanyban, a Bencés Apátsági Múzeum "Magyar táj, magyar ecsettel" című tárlatán. A kiállítást Dr. Mádl Ferenc nyitotta meg.
2000-ben Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban a festő halálának 100. évfordulója alkalmából rendeztek kiállítást "Munkácsy művészetének szellemi örökösei - tanítványok, követők" címmel. A tárlaton szereplő művészek a következők voltak: Aggházy Gyula, Baditz Ottó, Bihari Sándor, Deák Ébner Lajos, Fényes Adolf, Halmi Artur, Kernstok Károly, Koszta József, Pataky László, Révész Imre, Rippl-Rónai József, Rudnay Gyula, Thorma János, Tornyai János, Vágó Pál és természetesen Mu
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésEz az egész nem stimmel:
Aggházy Gyula, felesége Aggházyné Balló Mariska és annak édesapja, Balló Ede....
"Meg kell említenem az Aggházi családot, akiknek két lányuk volt.
Aggházy Gyula felesége Bellus Irén volt, apósa Bellus Károly.
Balló Mária Aggházy Tibor felesége volt, vagyis a menye. Aggházy Mária pedig az unokája volt, nem a lánya.
És nem az Aggházy családnak volt két lánya, csak A.Tibornak. A családban több lány is volt. A család y-nal írja a nevét, nem i-vel.
Köszönöm ha javítod, Aggházy Gyula az ükapám volt.
Üdv. Reichart Zsuzsanna