Összes oldalmegjelenítés

2011. február 22., kedd

Villasor 10. /Steiner/ Döme Piroska

Döme Piroskáról: http://drseres.com/piroska/   www.piroska.org.

Döme Piroska: Életutam


1912 június 26-án születtem Rákospalotán a Villasor 10. számú házban.
Édesapám matematika tanár volt, édesanyám a 19. század végén az első banktisztviselőnők egyike. Születésemkor azonban már három fiúgyermeket nevelt, akik kétévenként születtek. A legfiatalabb bátyám hét évvel volt nálam idősebb.
Születésem előtt apám 1909-ben Amerikába ment, mert ott egyetemi tanári állást kaphatott volna, de miután nagyanyámnak csak nyolc lánya volt, és négy fia nem engedte meg, hogy Anya elhagyja az országot, ezért Apa is visszatért.
Ezután születtem meg Apa nagy örömére, mert ő mindig lányt várt, hogy bebizonyítsa: a nők is képesek mindarra, amire a férfiak.
Apa szenvedélyesen harcolt egy igazságos társadalomért. Az volt az életfelfogása, hogy „zsidóság feladata a humanizmus és a kultúra terjesztése a világban”.
Én 1930-ban érettségiztem a Munkácsi Mihály utcai zsidó leánygimnáziumban. Eredetileg matematikusnak készültem De miután itthon a numerus clausus miatt nem vettek fel az egyetemre a brünni Műszaki Egyetemre, majd egy év után az ottani Textil Főiskolára jártam. (Az egyetemen ismertem meg első férjemet – abban az évben meg is házasodtunk és gyorsabban akartunk saját keresethez jutni - ezért választottuk a textil szakmát, amelyen egy év alatt kaptuk meg a diplománkat).
Még ezelőtt 1931-ben beszerveztek a magyar kommunista diákszervezetbe (Stolte István, Rajk László, Jákó Géza, Schöplin Gyula, és mások), de az 1932 júniusában elkezdődött letartóztatásokat szerencsésen elkerültem. Ebből a letartóztatási hullámból lett a szeptemberi Stolczer Emil és 15 társának pere. (A másodrendű vádlott Fischl(Fejtő) Ferenc, tanár volt).
A brünni diákmozgalomban is resztvettünk férjemmel, Schlesinger –Seres Tiborral együtt.
Hazatérve munkásként helyezkedtem el a textiliparban és bekapcsolódtunk az itthoni munkásmozgalomba a kispesti, majd az újpesti munkásotthonban.
Kisfiam 1936 januári születése után a férjem másfél évre katonának vonult be, mi továbbra is szüleimnél laktunk.
A harmincas évek vége felé a VI. kerületi szociáldemokrata pártban tevékenykedtem. A nőmozgalomban. Szalmás Piroska halála után mint a nőszervezet titkára.
Tevékenykedtem a VI. kerületi kommunista szervezetben, amelynek Kádár János és Goldmann György után összekötője és titkára lettem.
1942 júniusában a függetlenségi mozgalom ellen indított hatósági támadás, a letartóztatás elől illegalitásba menekültem. Az unokabátyám feleségének (Döme Ilonának) az okmányaival éltem. A VI., VIII., X., XIII. kerületek kommunista szervezeteinek voltam az összekötője. Létrehoztam a Párt Bányászbizottságát, irányítottam annak szervezeteit. Megalapítottam a Harcoló Bányász című lapot, megszerveztem előállítását, vezettem szerkesztési munkálatait, irányítottam terjesztését.
Galambos Sándor kiterjedt szervezetei is hozzám tartoztak.
Kisfiamat a hitlerista megszállás után sikerült - a bányászok (Király Lajos és sógornőm) segítségével Tardosra menekítenem, ahol Királyék rokonainál szerencsésen és hősiesen átvészelte a háborút, míg édesapja 1945 márciusában rátalált.
Így éltem 1944 október 30-áig, amikor is egy megbeszélésre mentünk Golub Rudolffal, aki Nógrád megyéből jött Pestre, hogy megbeszéljük a további tennivalókat, és a találkozóra igyekeztünk, amikor az Aréna úton ránk törtek a VKF 2. csendőrnyomozói és a Rökk Szilárd utcai Rabbiképzőben működő székhelyükre hurcoltak bennünket.
Tíznapi vallatás után (már ők se hitték el, hogy fel tudok állni a földről) kiürítették az épületet, állítólag engem a svábhegyen üzemelő Gestapónak akartak átadni. (Főleg Kádár Jánost keresték rajtam, mivel nem tudták, hogy ő akkor már – más néven - a Conti utcai börtön lakója volt.)
Társaim segítségével mégis elindultam a Budaörsről induló vagonokhoz. Így maradtam életben.
Dachau egyik munkatáborában – Allachban - (a nőket odavitték) egy francia orvos-csoport hozott vissza az életbe. Így kerültem Ravensbrückbe, a női koncentrációs táborba, ahonnan sok kerülővel a felszabadulás után, 1945. június 2-án érkeztem Budapestre.
Három bátyám közül (kettő olimpiai sakkbajnok volt) a legidősebb, Steiner Endre munkaszolgálatban, a legfiatalabb, István a Donnál pusztult el. Lajos pedig Ausztráliában túlélte a háborút. (Ausztrália sakkbajnoka volt.) Édesapám csillagos házban halt meg, mivel orvos nem jöhetett hozzá.
Miután fiamat ismét visszakaptam, és felépültem, a Köztársaság téri pártközpont ifjúsági osztályának gyerekrészlegével foglalkoztam.
1946 első felében nőtitkár lettem Esztergom – Komárom megyében. A második felében a kommunista párt filmvállalatának pártitkára voltam.
Egy koraszülés és más betegségek miatt csak 1947 végén kezdtem ismét dolgozni. A Miniszterelnökség Centenáris osztályának helyettes vezetőjévé neveztek ki, a Kisgazdapárti dr. Huszti Dénes mellé, akivel eleinte nem mindenben értettem egyet, de a későbbi évek folyamán igen jó barátságba kerültem. Az év második felében Huszti lemondott és én vettem át a centenáriumi ünnepségek lebonyolításának ügyeit.
Szeptembertől az ügyosztályt beolvasztották a Miniszterelnökség Külföldi Kapcsolatok Hivatalába, amelyet lényegileg én irányítottam.
1949 márciusában Berei Andor a Külügyminisztérium politikai államtitkára átcsalt a Külügyminisztériumba, ahonnan májusban Londonba küldtek a követségre kultúrattasénak.
1950 januárban szabadságra hazajöttem. Férjemet, Juranits Antalt rettenetes állapotban találtam Fegyelmit folytattak ellene, és ezért megtagadtam azt, hogy Londonba visszamenjek. Ezért visszaminősítettek előadóvá. Ezt a munkakört nagyon szerettem, voltam angol-török előadó, majd részt vettem az iráni követségünk megszervezésében és az akkor nagyon érdekes ország ügyeivel foglalkozhattam.
Angolból felsőfokú képesítésem van németből (amit egyébként jobban tudok) csak középfokú bizonyítványt kaptam. A francia vizsgámra már nem került sor, mivel 1953 november utolsó napján közölték velem, hogy nem vagyok megbízható és eltávolítottak a Külügyből. Pedig ekkor már a koncepciós perek nagy része befejeződött (Rajk, Kádár, Cionista, stb.)
Az 1950-ben született kisebbik fiam elég sok értekezleten vett részt, mert nem nagyon szívelte az óvodát.
Ekkor elhatároztam, elmegyek ismét gyárba dolgozni, de hivatalnok nem leszek. De a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat-ban felajánlottak egy állást (többen kerültek „pettyes” emberek a Külügyből is oda). És ott dolgoztam 1961-ig.
1956 végén én lettem a nemzetközi politikai ismeretterjesztési szakosztály titkára. Ez nagyon szép munka volt. Rendezvények, folyóiratot adtunk ki. Sok neves újságíró tagunk volt.
1961-re azonban olyan légkör alakult ki körülöttem, hogy idegorvosom dr. Szinetár Ernő, aki sokszor segített át lelki problémáimon közölte: Nem engedi, hogy ismét összeroppanjak, azonnal nyugdíjaztassam magam és írjak. Ő már akkor olvasta írásaimat.
Ez sikerült is. A Régi Párttagok Bizottsága – azt hiszem - utolsó ülésén nyugdíjba segített.
Ezután a családnak és az írásnak éltem. Cikkeim jelentek meg a Magyar Nemzetben, folyóiratokban
Könyveim - csak az „Asszony viharban” című és a „Május első hete” című színdarab íródott harmadik személyben. A többi írásom, mind a huszadik század története élményeimben.
Az „Asszony a viharban” megfilmesítése után kezdtem filmforgató könyveket is írni és dokumentumfilmekben szerepelni. A Nyúlkenyér megfilmesítése kapcsán kerültem ismét kapcsolatba a tatabányai bányászokkal és vállalatukkal, Gál Istvánnal a tatbányai szénbányák igazgatójával, akiről lakótelepet neveztek e
Így történt, hogy jártam a bányákat és lettem az Eocén program propagandistája.
Közben  egyetlen  unokám  is  felnőtt  és  a  múlt  század  végén  három  dédunokával  is megajándékozott.
Ma két volt koncentrációs tábor helyén lévő emlékhely munkatársaival van közvetlen internetes kapcsolatom és segítek családoknak megkapni onnan adatlapokat. Az ottaniaknak kiállítási anyagot.
Szeretnék még néhány filmhez hozzájárulni. Főleg a Körutazás ideiglenes című, évek óta tervezett filmet szeretném még elkészíteni, amely azzal foglalkozna, hogyan néznek szembe a múltjukkal a németek és mi magyarok
Mementó!  EURÓPA VIGYÁZZ

Úgy érzem, azért élek még, hogy mártírjaink megkapják méltó elismerésüket.


Budapest, 2007. április 3.                                             Döme Piroska

/Forrás:www.drseres.com/piroska/








Fülszöveg: 
Első pillantásra talán hivalkodónak tűnik a cím, de ha az olvasó végigpergeti a könyv kapjait, maga is meggyőződhet róla, hogy nincs ebben semmi hatásvadászat, semmi költői túlzás. A szerző az illegális kommunista mozgalom tagjaként küzdötte végig a Horthy-rendszer utolsó évtizedét, s jórészt személyes élményeit ötvözte regényébe. Rendkívül szuggesztíven és érzékletesen idézi fel a az immár történelemmé vált sötét évek harcainak drámai feszültségét.
Egy magyar asszonyről van szó ebben a regényben, aki a polgári kapcsolatok nyűgeiből szabadulva bonyolult, nehéz úton eljut a mozgalomhoz, a párthoz, s szerelmét, nyugalmát feláldozva, egészségét és életét sem kímélve harcol a párt, a nép ügyéért. A kommunista asszony története egy kalandregény fordulatosságával bontakozik ki az olvasó előtt, aki a hősnővel együtt járja végig a "magyar poklot" - egészen a Horthy-rendőrség kínzókamrájáig, a koncentrációs táborig -, s vele együtt éli át a felszabadulás boldogságát.
 /Forrás: 








Villasor 4.: Neruda család

Egy  lakó a Neruda gyerek szomszédja volt a Villasoron. A Neruda családról nagyon kevés emlék maradt fent: 


Neruda Nándor ?
Neruda Nándor: (gyógyszer-nagykereskedő, diplomata, perui főkonzul) 1879-1936
           /ifj., Neruda Nándor?/
dr. Neruda Nándor 1905-1933 /?/


A Neruda család híres üzlete, a Neruda-drogéria  a pesti Belvárosban volt, a mai Kossuth Lajos utcában.

Linkek:

1. 1889-ből
http://epa.oszk.hu/00000/00030/01868/pdf/01868.pdf



Neruda Nándor. Céges levelezőlap, Gyógyfű vegyszer és illatszer-üzlet Forrás: www.axiart.com



Drogéria az Aranyméhkashoz
Ha a századfordulón élt dáma napjainkban betérne a boltba, bízvást otthon érezné magát
2002. február 6. 01:00

Deák Attila
Neruda Nándor 1872-ben a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca 7. szám alatt gyógyfűszer- és illatszer-nagykereskedést, azaz drogériát nyitott. Tizenhét évvel később üzletét az újonnan felépített vasáruházba, a Hatvani utca 9. szám alá költöztette át. Ebben a belvárosi házban, ugyanebben az üzlethelyiségben napjainkban is drogéria működik.

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel
Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Csiripelés Twitter-re Küldés e-mailben
A Hatvani, illetve később Kossuth Lajos utcát ugyanis átszámozták; a fővárosban szokásos módon a jobb oldalra kerültek a páratlan, a bal oldalra a páros számok. Így lett a 9-es számból 10-es.
Ha a századforduló idején élt egykori dáma napjainkban betérne a boltba, bízvást otthon érezné magát a ma már műemléknek nyilvánított nemes vonalú polcok és pultok között. Bizonyára gyönyörködne a most is az üzlet közepén álló míves kályhában. Bármilyen hihetetlen, a két világháborút, a többszöri politikai kurzus- és rendszerváltást, a több mint száz évet szinte nyomtalanul élte túl az üzlet. Napjainkban a kályhával szemközti falon egy réztábla hirdeti: „Drogéria az Aranyméhkashoz, alapította 1872-ben Neruda Nándor cs. és kir. udvari szállító, kereskedelmi főtanácsos. A gyógynövény exportot bevezette fia, ifj. Neruda Nándor, m. kir. kormányfőtanácsos, perui konzul. A céget tovább vitte fia, dr. Neruda Nándor okleveles gyógyszerész.” Az emléktáblát az alapító Ottawában élő unokája állította 1995-ben.
A Neruda-féle drogéria az 1800-as években nemcsak napjaink háztartási és illatszerboltjainak feladatát látta el, hanem gyógynövényüzletként is üzemelt. Vaskos árjegyzéke 150 oldalt is kitett, oldalanként 500 árucikket tartalmazott. Mindez nagy forgalmat biztosított a divatos és előkelő boltnak. Nagy üzletnek bizonyult a gyógynövények teljes szortimentben való árusítása. Nerudának a Telepy utcában gyógynövény-feldolgozó laboratóriuma is volt, ahol korszerű gépekkel szárították, keverték a szarkalábvirágot, a fagyöngyöt, a borsmentalevelet, a zsurlót, a macskagyökeret és még számtalan gyógynövényt. A század első évtizedeiben egyre divatosabb lett a minden bajra enyhülést kínáló gyógynövények, füvek használata.
Később a gyógyszer-készgyártmányok iránt növekedett meg az érdeklődés, s a konkurencia egyre több saját készítésű kozmetikumot kínált. Ekkoriban már az alapító fia vezette az üzletet, aki az új helyzetben nem bizonyult elég rugalmasnak, s eladta a boltot a harmincas évek legsikeresebb szakmai vállalkozásának, a Molnár és Moser cégnek, amely csak nevében őrizte az alapítók nevét. A tulajdonos, Bartha István gyógyszerész nagy energiával látott birodalma fejlesztéséhez, s minden szakmába vágó üzletet igyekezett felvásárolni. Exportját tovább növelte, francia kozmetikumokat importált, sőt licenceladásra és -vételre is hajlandó volt. A második világháború után Bartha István birodalma összeomlott, de a Kossuth Lajos utcai üzlet továbbra is drogériaként hirdette magát, s más boltokkal ellentétben itt még az ötvenes-hatvanas években is mindig lehetett valami különleges, minőségi kozmetikumot vásárolni.
Egykori bolti alkalmazottak visszaemlékezéseikben elmondták, hogy voltak időszakok, amikor szinte testükkel védték a bolt neoreneszánsz stílusú, faragott berendezését. 1984-ben nem lehetett tovább halogatni a bolt felújítását. Be kellett szerelni a korszerű fűtést, de díszként meghagyták az angol Heating örökégő kályhát. A korszerű fűtés bevezetésével a pincében tágas raktárhelyiséget nyertek, s így az üzlet mögött felszabadult egykori raktár helyén a napi cikkek eladására önkiszolgáló részleget alakítottak ki. A felújítás során eltűntek a szocreál stílusú neon falikarok, helyettük egyedi lámpákat szereltek fel. Az egy évszázaddal ezelőtt bevezetett slágercikkek, a gyógyteák sokasága ismét kapható a drogériában. Ezeket is szívesen vásárolják a törzsvevők, miközben ismerkednek a divatos, exkluzív parfümökkel, s közben ki tudja, hányadszor gyönyörködnek a bolt páratlan berendezésében.

/Forrás: Magyar Nemzet/
Rossz hír, hogy bezárták a Neruda Drogériát. Bemutattam régen (a 91. adásban, 1995. október 29-én), hogy az egyetlen, ilyen típusú megmaradt üzlet Budapesten. A nagyon kevés üzletek egyike, amely az építésekor, a létrehozásakor benne elhelyezett bútorokkal üzemelt máig is. Benéztem , egy szál csillár ég mindössze, megvilágítja azt, amit kívülről, a kirakatüvegen át föl lehet venni, vagyis azt, hogy megvannak még a régi bútorok. Neruda Nándor 1872-ben alapította drogériáját, amely 1889-től, tehát 115 éve ezen a helyen működött. Előttem teljes rejtély, hogy az Azúr vállalata miért zárta be ezt a patinás üzletet. Mindenütt a világon büszkén használnák tovább. De itt a Kossuth Lajos utcában bombaként hatott a hír, hogy a baloldali szomszéd üzletben, a modern boltban árusítanak Azúrék. Egyébként a Neruda Drogéria jobb oldalán működik még egy drogéria, a Rossman. Vagyis kell ilyen profilú bolt itt a Kossuth Lajos utcában. Csak a patinás, gyönyörű berendezés nem kell. Ki érti ezt?
/FORRÁS:   http://www.tvarchivum.hu/?id=2679 /

 Kossuth Lajos utcai egykori Neruda drogéria nyitva van, de már nem illatszerbolt, hanem az ajkai üveggyár üzlete. A szép, kékes színű kristályok jól megtalálták a helyüket a patinás polcokon. Megvan még a régi kályha is, a bolt közepe táján pedig a falon egy réztábla hirdeti a bútorzat védettségét. A Kígyó utcából jött át ide a kristálybolt.


/Forrás: www.nol.hu   cikk 2008-ból Csordás Lajos szerző cikkéből részlet/

Munkaanyag a műemlékké nyilvánításról:
http://www.nefmi.gov.hu/letolt/elektronikus_ugyintezes/muemlek_terv_080130.pdf
Részlet az anyagból:


A Kossuth Lajos u. 10. szám alatti épület (18. §) feltehetően 1898-ban épült Korb Flóris és
Giergl Kálmán építészek tervei szerint. Az épület a neves építészpáros jól ismert, frekventált
helyen lévő, mégis kevéssé elismert épülete, mely historizáló és belga szecessziós
stílusjegyeket hordoz, emellett az utca páros oldalán egymás mellett álló három, nagy
földszinti üzletportállal bíró és a vasszerkezetet a mezzanin szintjén megmutató,
századfordulós épületsor középső eleme. Az épület földszintjét a Neruda Drogéria
neoreneszánsz faburkolatos, hosszú üzlethelyisége és kiszolgáló helyiségei foglalják el. A
századfordulón Neruda Nándor által működtetett „gyógyfűszer és illatszer nagykereskedést”
az I. világháború idején a Molnár és Moser cég vette át, majd az üzlet az 1950-es évektől az
Azúr Kereskedelmi Vállalat boltjaként működött tovább. Berendezését 1972-ben védetté
nyilvánították. Az üzlet néhány éve üresen áll, hasznosítását tervezik. Az épület emeletein
magánlakások találhatók.




A családtagok:


Neruda Nándor

fia: /ifj.Neruda Nándor/: síremléke a Kerepesi úti temetőben

Dr.Neruda Nándor gyógyszerész 1905-1933

Villasor 5.: Heyer Arthur háza

                                  

                                              Heyer Arthur: Kiscicák  / forrás: Kieselbach Galéria/

A Villasoron sok művész és értelmiségi lakott. Ezek egyike volt a mára szinte már csak cicás festményeiről ismert Heyer Arthúr, akinek élete, művészete nagyon különösen alakult...

Heyer Arthur 1872-ben született Németországban. Berlinben folytatott grafikai tanulmányokat, majd tanulmányutat tett Erdélyben, amely oly nagy hatással volt rá, hogy elhatározta, Magyarországon fog letelepedni.
1900-ban nyerte el a magyar állampolgárságot. A művészettörténeti szakirodalom neves könyvillusztrátorként tartja számon. Kiállításain állatképeivel aratott nagy sikert a közönség soraiban. A Nemzeti Szalon alapító tagja volt. 1931-ben hunyt el.

      


                                              Heyer Arthúr: Bocik  /forrás: www.vatera.hu/



                                         Heyer Arthur: Kotlós csibével 55x60 cm, vászon-olaj


                                             Heyer Arthúr: Bikaitatás /forrás: www.vatera.hu/





olaj, vászon, 53 x 67 cm
Forrás: http://www.muveszhazgaleria.hu

   Forrás: http://tortenelmunk.multiply.com/journal/item/77



tétel 125: Az ezeréves Magyarország és a Milléniumi Kiállítás.

Az ezeréves Magyarország és a Milléniumi Kiállítás.
Magyarország legszebb tájainak, városainak és műkincseinek valamint a kiállítás nevezetességeinek fényképgyűjteménye. Részben Vágó Bertalan a M.Á.V. fényképésze, Klösz György, Erdélyi (Budapesten) és Divald Károly (Eperjes és Bártfán) fényképészek, valamint Heyer Arthur festőművész felvételei után. A kereskedelemügyi m. kir. ministerium pártfogása mellett, a m. kir. államvasutak és az ezredéves országos kiállítás igazgatóságának megbízásából és közreműködésével, továbbá Budapest fő- és székváros támogatásával kiadja Laurencic Gyula. Szerkesztik: Piványi Ernő a magyar és német, Timár Szaniszló a magyar, Palóczy Lipót a német, Fouquau Henrik a francia, Vidéky László az angol szöveget. [Magyar, német, angol és francia nyelven.]
Budapest, 1896. Kunossy Vilmos és Fia. [2] + 210 p. + 1 tábla. A 194. oldal után [2] p. tartalomjegyzék.
Festett, aranyozott, dombornyomásos kiadói egészvászon kötésben. Megkímélt állapotú, szép példány.
Hozzá tartozik:
Az 1896-ik évi junius 8-iki hódoló díszbandérium írásban és képben. Megörökítette Timár Szaniszló szerkesztő. Kiadta Laurencic Gyula [Az ezeréves Magyarország és a Milleniumi Kiállítás második kötet. Magyar-német nyelven.]
Budapest, 1896. Kunossy Vilmos és Fia. [2] + 96 p.
Az előző kötethez hasonló, festett, aranyozott kiadói vászonkötésben, megkímélt állapotban.