Rákospalota nyaralótelepi villák a XX.sz. elején /Forrás: www.vatera.hu/
A régi Palota község az 1800-as évek közepén már több részre tagozódott: a jobbágysorból kiemelkedett parasztság a Szilas patak mentén élt. A tehetősebb réteg és az új beköltözők a mai Fő út környékén telepedtek meg, a harmadik, vasúthoz közelebbi rész az ún. Nyaralótelep a vágányok túloldalán lévő területtel együtt /a későbbi rákospalotai Villasorral/ a Budapest-Vác vasútvonal 1846-ban történt megnyitása után alakult ki. Az itt épült villák a XIX-XX. század fordulóján épültek, először nyaralónak, ám később már a fővárosból kiköltötzött állandó lakosok lakták.
Károlyi István gróf Palota területén termetette meg Újpestet 1831-ben, hét évvel később pedig községi ranggra emelte azt. Ezzel Rákospalota elvesztette Duna-partját, valamint a Váci úttal való közvetlen összeköttetését s ezzel az ipari fejlődés terén Újpesthez képest hátrányos helyzetbe került, mezőgazdasági termelése azonban egyre jelentősebb volt.A palotai kofák termékei Budapest-szerte ismertek voltak.
A rákospalotai erdő, a vasúti vendéglő és annak ásványvízkútja a fővárosiak kedvelt szórakozóhelye rangjára emelte Palotát. A rég lebontott Park vendéglőről és környékéről a Hölgyfutár mint az öröm völgyéről számolt be 1857-ben. A térség fejlődését a vasúton kívül a Kálvin tértől Újpestig vezető lóvasút-vonal Palotáig vezető szakaszának megindítása /1872/ segítette.
A már nagyközségi rangú Rákospalotát 1923-ban rendezett tanácsú várossá nyilvánították. 1950. január 1-jével Nagy-Budapesthez csatolták, s ezzel elveszítette önállóságát.
